Iskolakerülés, helyett keresés

Sokan kérdeztétek, ezért most összeszedjük, hogy hogyan kerestünk és találtunk iskolát a gyerekeknek.

Amikor én kiköltöztem, akkor a kölkök még az otthoni iskolapadot koptatták, munkám viszont már volt, ezért adott volt a körzet, ahova költözni tudunk, és ahol az iskolát keresni akartam. Szerencsémre a City-ben lévő munkahely egyet jelentett a bárhova költözéssel, mert a vonatok így vagy úgy, de a belvárosban megállnak. Így egész London a "lábunk előtt hevert", ami jó és rossz is egyben. Jó, mert akárhova költözhettünk és nem volt földrajzi megkötés a választásban, rossz, mert London összes iskoláját át kellett nézni.

Munkálkodunk, folyt. 2.

BANKSZÁMLANYITÁS

Miután megérkezett a jogosítványunk, elindulhatunk egy szimpatikus bank irányába. Tapasztalatom szerint érdemes odafigyelni, mert jó pár bank még nem ajánlja kapásból a nulla fontos számlákat, hanem mindenféle feltételhez (legalább fél éves számlatörténet vagy egy éves fizetős banki előélet stb.) köti az ingyenességet. Nekünk a Barclays-nál van számlánk, Norci a NatWestnél nyittot. Angol jogosítvánnyal ez kb. 20 perces mutatvány, nélküle kicsit tovább tart, mert igazolnunk kell az angliai lakcímünket vagy egy könyvelővel, vagy a választott orvosunkkal, és három havi angol nyelvű magyar bankszámlakivonatot és angol nyelvű magyar vagy helyi közüzemi számlákat is kell prezentálnunk.

Munkálkodunk, folyt 1.

Tehát az ígért folytatás. Először lépésről lépésre a korábban leírt blog vonalán, saját tapasztalat alapján. Vehetjük akár alternatív kézikönyvnek is.

Munkálkodunk

A hétvégi bejegyzés szerkesztése közben Laci, a helyi asztalos ismerősünk és rendszeres vacsoravendégünk érdeklődve nézte mivel bíbelődök, és megkérdezte, hogy lesz-e valami álláskeresős bejegyzés is, hogy azok is el tudjanak igazodni akik most szeretnének kiköltözni vagy erősen gondolkodnak a váltáson. Nos mivel elég sok ismerősünk már vagy költözik, vagy éppen a lehetőségeken vacilál, úgy gondoltam, miért ne?

Anno mi ezzel a blogbejegyzéssel kezdtük az ismerkedést, és most szeretettel adom át a nagyérdeműnek azzal a felkiáltással, hogy bár 2007-ben íródott, érdekes módon alig változott valami - főleg az áraknál figyelemre méltó, mert magyarországi tapasztalatainkhoz képest minimális összegekkel emelkedtek az említett tételek.

Nos tessék olvasni, a következő napokban pedig elmesélem személyes élményeimet is - amolyan kiegészítésnek.

My Happy Days in London (London-béli Víg Napjaim)

06:00: csörög a vekker. Ráérne később is, de életem szerelmetes párja 30, usqe 40 percig ébredezik, mielőtt életjeleket képes adni, bármilyet is. Második generáció még pihengethet 7:15-ig, addig mi (pontosabban: én) előkészítjük a reggelit, csomagolom a tízórait, ebédet stb.
7:00: Benedek órája csörömpöl, gyermek ráveti magát, morog, még alfában, de azért az üzenet lejött: vazze, fel kell kelni.
7:30: zombik átváltoznak, egyenruhában levonulnak (kivéve hármaska, ő ilyenkor még max a bugyinál tart).
7:35: közösen reggelizünk, mind az öten. nem rohanás: melegszendvics, rántotta, forró kakaó stb, normális, kiadós kaja a kölköknek (ebéd mindenkinek szendvics, kivéve Csipet, ő meleg ebédet kap a suliban a dadustól, 2 GBP-ért, svédasztalos megoldással, hallod, H. Róza?)  ezt odahaza talán vasárnaponként tudtuk összehozni, itt minden áldott nap.
7:50: a családanya távozik a munkába, Csipike olvas, haját igazgatja, játszik stb
8:00: a nagyok elindulnak suliba, némi közelharc után: fiam, zuhog, vedd fel a kabátot is, igen apa, sarkon túl úgyis leveszi, ismerem
8:20: hol a pulcsid, hol a lunch box, hol a csizma, hol a hajgumi stb stb, legkisebb gyermekem a meglepetések tárháza, majd' minden nap a késés (és őrület) határa a szüttyögése, imádom
8:30: nagyok bevonulnak Warren School-ba, kezdődik az újabb nap a bányában
8:45: Csipettel a Junior School udvaron sorakozó, sípszó, szeretlek Apa, én is Csipi, délután jövök érted,  kezdődik a napja Miss Tuck-al

What a difference this xxxx makes...

Ebben az országban, ahol most élünk, elég sokat kell fizessen minden házban/lakásban élő a helyi önkormányzatnak Council Tax, azaz Tanácsi Adó, kevésbé komcsin: helyi adó címén. MI egy átlagos házban lakunk, évente 1.500 GBP az adó, forintban brutál, naná. Ez a szemétszállítást, utcák rendben tartását, fásítást, helyi szabadidő központ működtetését stb tartalmazza, ezek a kisebb tételek, helyi apparátus fenntartását, és ami a legnagyobb tétel: az eléggé sokféle helyi kedvezmény, támogatás, visszatérítés és az iskolák költségeit. Ez a sarc országosan egységes, alapterület és érték alapján, azaz nem az éppen regnáló, többé-kevésbé korrupt/pártkatona/görény stb polgármester/képmutató, ja bocsi, képviselő testület (nem kívánt rész törlendő, hehe) határozza meg ennek mértékét (ja, nincs is annyi Csák Máté, mint Pannóniában, lakosság arányában kb a tizede csak, mégis működik, nahát, mik nem vannak, vazze). Mint minden második héten, megjelent a mi kis zsákutcánkban az utcaseprő járgány, és sebészi pontossággal összeszedte a leveleket, hulladékot stb. A heti kukanaphoz a council havonta házhoz küld nagy, narancs színű műanyag zsákokat, hogy az újra felhasználható hulladékot abban tegye ki a polgár. Ezeket szó szerint a küszöbünkre teszi kis sárga autó, menetrend szerint. Tegnap a főúton megjelent egy kisebb teherautó, Tree Services, kb Faszolgálat felirattal, és ültetett öt csemetét a buszmegálló környékén. Tovább is van, mondjam még? ja, ez nem "virágzó kertváros", csak egy prolinegyed...
  
Miért is mondom ezeket el épp most? beszéltem volt szomszédunkkal a napokban, az utcánk Érden eléggé meredek és k.szott sáros volt/van, neki bejelentett, legális, adót fizető autójavító és kereskedő vállalkozása működik itt. Mivel harmadik napja nem tudott felmenni a jeges, sáros utcán, és persze ügyfelei sem," pofátlanul"  felhívta a helyi kiskirály, bocsi, polgármester hivatalát panaszával. A válasz: a polgármester úr (értsd: főispán, Jóisten helytartója, élet és halál ura ) nem engedélyezte a mellékutak síkosságmentesítését, de ha lát egy egy szórókocsit arrafelé, azért próbáljon megegyezni a sofőrrel.
  
No comment

Mother Tongue, avagy Suli, n-szer

  Részletek Csipi napi beszélgetéseiből:

"Apa, holnap is csomagolj cheese string -et lécci, az olyan yummi amikor big time-on eszegetünk' (big time: nagyszünet)
" Dad, Monday-en swimming megyünk"
" Van új teacher a five O-nak" (új tanárnéni az 5 o osztályban)
" Tök jó az új lunch box, thanks!"
" Tomorrow hozni kell a PE kit-et, OK?" (tornacucc)

És így tovább, és így tovább. Kétnyelvűség rulez...

Évértékelő beszéd, avagy So far, so good

Nem voltam sose úrigyerek, se proletár, valahol a kettő között inkább. Drága apám a szellem erejét tanította, örök hála neki ezért, és múlhatatlan szeretetéért. Kívánsága szerint egy folyam vitte tovább/szét hamvait, zseniális: bármilyen folyót, tengert, óceánt látok, mindig ő jut eszembe, és ez így van jól.
  
Az első karácsony más országban, az első újév, visszatekintés, mérföldkövek ezek, ha tetszik, ha nem. Tudtuk, hogy nehéz lesz a kezdet, és azt is, hogy könnyű: elválni egy közösségtől, életformától, családtól, megszokásoktól, helyette kapni jogbiztonságot, biztos, magas színvonalú megélhetést, összehasonlíthatatlanul más felfogású oktatási rendszert, gyors, számokban is mérhető/érezhető előmenetelt szakmailag (Gabinak), hazaihoz nem mérhető szociális hálót, egészségügyet (Magyarországon 600 USD/fő/év ilyen költség, USA ennek tízszerese, itt kb nyolcszorosa), és egy Marsbéli családtámogatási rendszert, ami tényleg egységként kezeli a családot, adók és kedvezmények, kötelezettségek és (vissza)térítések formájában.
  
Kérdezik sokan: bejött-e? a válasz az előzetes várakozásainknak megfelelő: 9-1 arányban győz a távozás. És aki kérdezte/kérdezi, kimondva vagy kimondatlanul, igen, megérte, és aki teheti, vegyen egy mély lélegzetet, és ugorjon. Az első pár másodperc szar a mély vízben, nem tudod, merre csapkodj, aztán felbukkansz a hullámok alól: baxa meg, itt is van élet, ráadásul nem is rossz. És innen sokkal távolabbi vizek is elérhető közelségbe kerülnek, a szemétdomb effektust felváltja egy más dimenzió: vágytál New Yorkban élni? vagy Down Under, a világ másik végén, szó szerint? OK, just do it, egyszer élsz, muszáj röghöz kötve leélned azt a keveset, ami adatott? és odaszögezned a gyerekeidet is? vagy adsz egy esélyt magatoknak, tényleg: mit veszíthetsz?

Xmas, az új hazában

Hát, ez is eljött. Pár éve lehülyéztem volna, aki azt állítja, így alakul, és mégis. Lassan harminc éve, hogy Leányfalun együtt énekeltük szilveszter éjfélkor a székely, magyar és szovjet himnuszt a teraszon, soxor Viktorral együtt, és az idei karácsonyt most onnan 1500 km-re, öt gyereket terelgetve töltjük együtt, szürreális.
  
Itt nem a Jézuska jön 24-én, hanem a Télapó 25-re virradó éjjel, készítjük is  a sütit és pohár tejet, zoknikat az ablakba, (nem mert szellőztetjük a büdiket, hehe) bár már a lányok is gyanakodnak, talán Mikulás mégsem igazi...mindegy, Rómában tégy úgy, mint a rómaiak, volt angolos ünnepi ebéd báránnyal, töltött pulykával, Xmas pudding-al. És reggel majd a nagy-nagy visítás várható, mi mindent tuszkolt le a kéményen a nagypocakú.

Eheti izgalom, avagy a Real A&E

Találkoztunk már tűzoltókkal a háztűznézés okán, rendőrökkel a szomszéd Jaguar feltörése miatt, a mesterhármasból a mentők voltak hátra. Eddig...
  
Éjjel egy körül megjelent az ágyunknál Csipi, keservesen sírva, fájlalva a hasát. Három gyerek, sok átvirrasztott éjszaka, sok gyomorrontás stb-vel a hátunk megett, rutinosan:  pisilni kell/kakilni kell/hányni kell, mit ettél, mit ittál, ha igen, miért, ha nem, miért nem és így tovább. Ám úgy tűnt, ezúttal valami olyasmivel hozott össze a sors, ami eddig nem szerepelt az étlapon, percenként erős, görcsös hastáji fájdalom, összerándulás, reszketés, bár láz nuku. Kis töprengés, házi konzílium után döntés, lehet vakbél, epe, franc se tudja, ehhez bizony orvos kell. Telefon a GP-nek (háziorvos), persze ilyenkor senki, de üzenetrögzítő adja az ügyelet számát, ott kedvesen és profin rögzítik a hívást, visszahív az ügyeletes hamarosan. Itt gyakorlatilag nincs házhoz menő orvos, ha csak hiszti, azt elintézik telefonon, ha komoly, akkor vagy küld mentőt, vagy vigye az ember maga a kórházba a pácienst. Gond doki szerint nem/sem kicsi, kocsi van, kórház közel, öt perc, most inkább három, hajrá, név, születési dátum alapján a beteg beazonosítva, várják, nem kell vinni NHS (TAJ) kártya, csak nyomás.
  
King George Hospital, itt már jártunk "édes" kettesben drágámmal, az A&E, azaz Ambulance and Emergency, elsősegély és sürgősségi ellátás nagy, piros táblákkal jelezve, és mint rossz amcsi filmekben, érkezés nagy gázzal a bejárathoz, apuka gyerekkel kiugrik, innen kicsit más a sztori: anyuka kocsit parkolóba el, addig Csipet kiadja magából, ami a gyomrát nyomta, a rutin itt is visszaköszön, kéznél törülköző mint segédeszköz, priceless. Recepció áll két ázsiai, egy fekete dolgozóból, várakozók szintén, fehér ember mi hárman, ez nem baj, csak állapot és tény, évente félmillió (fehér) brit távozik Ausztrália, Kanada, Új-Zéland stb felé, helyettük 1-2 millió új bevándorló érkezik, döntően a régi gyarmatokról, meg Kelet-Európából.
  
Pár perc, ügyeletes doki behív minket, miniszoknyás, nagy cickós szőke bombázó..., helyett szimpatikus, szakállas afrikai doktorbácsi. Gyors poci vizit, nyelvi korlátok leküzdve: amikor fáj a nyomás, Csipi mondja, auuuu, következő nyomkodásnál doki kérdez: auu? Csipi bólint, vagy rázza a fejét, auu vagy nem auuu, tökéletes kommunikáció, kultúrákon átívelő. Vizeletminta, gyorsteszt, toroknézés stb, diagnózis: felfázott a leány, nem kicsit, receptírás, egy hétig szedje, ennyi. Nagy kő legördül, fél négyre hazaérünk, útközben két rókával is találkozunk, ajaj, tényleg hajnal lett...

Csak röviden

Luca ma tornaórán teniszezett, mondjuk Benedek rugby és golf órái után annyira már meg sem lepődtünk (igen, ez még mindig a külvárosi proli suli).
  
Holnap wall climbing, azaz falra mászás lesz egyeskének, ez nem a suliban, hanem Newham Leisure Centre-ben, fizetős, éves tagdíj 8,50 GBP, és alkalmanként 4,50 GBP plusz, akár az egyik szülő 10-20 percnyi bérét is elkérik ezek a szemét kapitalisták egy-egy látogatásért! ezért két órát mászhat falra a kölök. Gondoltam beiratkozom én is, olvasgatva az otthoni híreket, hamar a plafonon találnám magam...

Cars

Fékbetétet kell cserélni a Zafirán, van itt a közelben számos kisebb-nagyobb műhely, az egyikben már segítettek bicikli kereket pumpálni a nyáron, kedvesen, legyen hát az. Bemegyek, elmondom  a bajom, OK, nem is kell időpont, bár jobb ha van, mi a rendszám? mondom, máris pontos árat mond, 58 GBP + áfa, de nyúl a telefonért, megerősítse ezt. A másik végen a nagyker (gondolom), hallom diktálja mi kell, és a rendszámot. Nem kell forgalmi, alvázszám, én mondjam meg, milyen is a fékbetét alakja, színe, szaga mert ha nem tudom, nincs alkatrész!!  kis hülye vevő, mit képzelsz, a hónolás szögének köbgyökét se tudod te szerencsétlen pöcs, így akarod a sz.dat javíttatni vazze?!  Nem, a nagyker fizet némi díjat évente a nyilvántartónak (DVLA), csakúgy mint pl a biztosítási oldalak, tehát nem kell pl ajánlatkérésnél ott sem típus specifikálni: hány légzsák van és miért, a kilincs színe ha van, és ha nincs miért nincs stb:  a rendszám, amit itt NEM cserélnek az istenért sem, kivéve az egyedi  táblák,( pl SEX 069, elgondolkodtató...), az megmondja a kis hülye autós HELYETT azoknak, akiknek tényleg szükségük van rá, mit is takar a tábla.

Mekkora hülyeség ez is, nem?

Levegő

  Ma lemostam Zazi ablakait belülről. Július 20 óta használjuk, mentünk vele vagy 4.000 Km-t, ma szép az idő, 15 fok, ragyogóan süt a nap (na ja, ez a ködös, esős, hideg Anglia, hehe), itt az ideje. Ráfújtam az ablakpucolót a szélvédőre, alaposan áttöröltem, és a papírtörlő fehér maradt. Áá, valamit nem jól csinálhattam, ez itt a világ egyik legnagyobb városa, rengeteg autó, kamion, busz, és troli, villamos nyema (OK, Croydon-ban van mutatóba pár), ennek retkesnek, porosnak, feketének KELL lennie: amikor odahaza a pözsókat 2-3 hetente lepucoltam, vastag fekete kosz maradt mindig a papíron, pedig ott a Virágzó Kertvárosban laktunk. Még egyszer lespricceltem, letöröltem, még mindig semmi, nagy keservesen a navi képernyőjéről (otthonról hoztuk), meg a napfénytető sarkából sikerült egy kis feketeséget kinyerni, megnyugodhattam.

   Érdekes, hogy a Gyertek Haza KDNP-s 10 pontjából (olvasható itt: http://www.gyerehaza.org/node/93 ) a mocskos, rothadó, élhetetlen nyugati nagyvárosok fikázása kimaradt...

Luca és az igazgató bácsi

Pár napja kaptunk egy meghívót a suliból, amelyben tájékoztatnak, hogy Nyúl nevű gyermekünk korához képest el van maradva a literacy skills fejlődésben, azaz angolul írni-olvasni nem a 11 évesektől elvárt szinten tud.

Hát, nem voltunk rettentően meglepődve, és természetesen mindketten elmentünk a 17:30-ra meghirdetett általános tájékoztatóra ma. Az iskola színház épületének egyik kamaratermében volt a rendezvény (csak emlékeztetőül, ez egy külvárosi, nem túl jónevű/jóhírű iskola, nem egy elit magánsuli, de azért külön Drama épület van, mi lehet vajon egy drága privát intézményben?), a megnyitó pár mondatot a Headteacher, azaz igazgató, Mr Frederick van Rensburg mondta el.

Ezmegaz

  Schlagwörter: Benedek tesiórán rögbizett, a következőn golf lesz. Együtt olvastuk a kötelezőjét, 90%-ban érti a történetet, 80%-ban a szöveget is pontosan, sőt, választékosan adja vissza magyarul.

   Csipetnél ma volt szülői, korához és angoltudásához megfelelően halad, sőt: olvasott kiejtésből a nemzeti alaptanterv 7:9 éves szintjét tudja (négy hete jár iskolába...). Picit lassú, ezt már Kati néni és Béla bácsi is tapasztalhatta, és a matek nem a kedvenc tárgya. Sokkal többet tud, mint amennyit hajlandó megosztani a többiekkel (vö Luca Panna, szivacs lány, tele van tudással, de csak ha a megfelelő ponton nyomod meg, adja ki azt, a kis zsivány).

Dokik, sokadik rész

Az jó, amikor az embernek előre köszönnek név szerint, ha ez a GP (körzeti orvos) asszisztense, az nem annyira happy...Good morning Mr Marton, how are you today? ez a "Kovács bácsi, hogy tetszik lenni?" helyi megfelelője, vaz. A jó hír, hogy mégsem vagyok cukrosbácsi (candyman), ez jó nekem, ami mégis elgondolkodtatott, ha itt 5,5 a kóros határérték, akkor Mo-n miért 6,1? otthon ennyire ellenállóbbak a népek, itt meg ennyire selejtesek, hogy azt a kis plusz cukrot se bírják már? tökös magyar/szittya népnek ez lótúró, nem?
   Az nyilván nem lehet a magyarázat, hogy magasabb tűréshatár = kevesebb diagnosztizált beteg, azaz kevesebb költség a hazai "eü" amúgy mérhetetlenül bőséges kasszájából. A megelőzés amúgy sem jó buli a betegségügynek, érdekes, itt állandóan  kontroll, meg ellenőrzés, nem hagyják nyugton önmérgezni az embert, felháborító!

És megint suli

Lassacskán rutinos iskolás lesz a brigád, ma volt az első nap, amikor Csipi NEM hüppögött reggel, sőt, mint délután Miss Tuck elárulta, nem csak hogy hajlandó volt megszólalni az órán, hanem kifejezetten csicsergett. Már két barátnője van, Aisha Pakisztánból és Mukudzei Nigériából. Utóbbi név jelentése gyermekem szerint "vadul száguldó zebracsorda", de azért én erre nem vennék mérget.

Szösszenet

Már tíz napja történt az eset, de mivel a végkifejletre várni kellett, ezért csak most került terítékre. Néhány hétig nálunk vendégeskedett Tünde Egerből és kamasz lánya, Zsófi. A vendég nappalit és fürdőt használják, utóbbinak van egy elfordítható, nem kulcsos zárja, csak belülről. Szombat este, mikor Bogiék is nálunk voltak, hazavinni Bibipet, a család eddigi, szívünknek amúgy igen kedves autóját (távozásának oka a kormány politikailag nem korrekt elhelyezkedése: balos), Zsófi bement a lenti fürdőbe 18:00 körül, majd egy darabig ott is maradt: a zár megadta magát. Zsófi benn, mi kinn, mondjuk pisilnie ha kellett vagy szomjas volt, ez nem volt gond, némi szappan is akadt odabenn, ha minden kötél szakad, lehet rágcsálni...

Próbáltuk a zárat kinyitni, feszegetni, Zoli szakszerűen lebontotta amit tudott, de nem ment. Ablak nincs, másik ajtó nincs, ekkor már jó órája Zsófi benn, agent-nek nincs hotline, landlady nem adta meg a számát, vagy betörjük az ajtót, vagy irány a világháló, 24 órás lakatost keressünk.

Gugli a mi barátunk, rögtön feldobott jó párat a környékről, telefon, persze, jövünk, mondom, tessék TÉNYLEG sietni, lány odabenn. Bő óra elteltével megérkezett Jason, tökéletes cockney kiejtéssel, huszonéves helyi locksmith. Ajtó megvizsgál, konstatál, zár tényleg kuka, irgalmatlan fúró elő, féltérdre ereszkedik, pár másodperc, szezám, tárulj, ajtóban megjelenik a csinos rableány, Jason kap az alkalmon, ha már úgyis térdepel, a lány meg OK: will you marry me!???!  Megkönnyebbülés nagy, számla úgyszintén, de eljegyzés egyelőre nuku. Hétfőn ügynöknek telefon, vattafak, persze majd továbbítja  a sztorit landlady-nek. Ő sameszt héttel később kiküld, aki konstatálja, zár kuka (ezt már mi is mondtuk, Jason is...), mást nem lehetett tenni, kérdem: confirmed? hát, landlady majd eldönti. Ma végre újra telefon tőlük, landlady fontolóra veszi az igényt, csak lássa a számlát, amit Jason a szerelemtől elvakulva elmulasztott elküldeni eddig (itt is csak iparos az iparos, hehe)

Suli update 2

Luca különleges, pontosabban egyéni bánásmódjával kapcsolatban le kell szögeznem, hogy a Warren Comprehensive egy közönséges, külvárosi suli. Szándékosan nem elővárosit írtam, ez itt kb Kőbánya külsőnek felel meg, nem elegáns lakóparkok stb. Valamint mi nem vagyunk az igazgatónak sem rokona, sem ismerőse, sem boldog őse, és nem tettünk senkinek és semmilyen pl alapítványnak zsebébe/számlájára semmit. Egyszerű kelet-európai bevándorlók vagyunk, mint a környék sok lengyel, litván családja, vagy távolabbról érkezettjei: Pakisztán, Nigéria, India szülöttjei.
   
Luca öt napja járt iskolába, amikor a sokszereplős értekezlet lezajlott. Azóta az iskola megrendelt, kifizetett és átadott egy angol-magyar oda-vissza szótár+phrasebook-ot, bekérték korábbi rajzait, matekkönyvét, keresnek helyet neki a kórusban, ezt a Damiban is nagyon élvezte, van furulya oktatás is, az is bekerül a tanrendjébe hamarosan. Lesznek közös tevékenységei Bencével is, egyrészt a már említett biztonságérzet miatt, másrészt most már lesz gyerek a suliban, aki szintén tud magyarul. Az első napján ugyanis, amikor nagyon kétségbe volt esve, és nem tudtak vele kommunikálni, az iskola minden egyes osztályában megkérdezték, tud-e valaki magyarul a diákok közül...sajnos, vagy inkább szerencsére? nem volt ilyen, ekkor az egyik tanár iPod és Google segítséggel pár szót/mondatot összevakart: mesélj egy történet, hogy vagy? és hasonlókat.

Önkormányzat

Itt nincsen minden bokorban polgármester, de mintha a dolgok mégis működnének, nem is rosszabbul...Két példa,saját tapasztalat, közelmúlt: kézhez kaptuk a council tax értesítőt, ez az adófajta kb kommunális adó, tartalmazza a szemétszállítás, utcasöprés díját, a hivatal működésének költségeit, a szociális segélyek forrása is ez , stb stb. Minden részletesen, penny-re lebontva egy színes mellékletben, pontosan mire költik a pénzt. Ja, és mivel itt élünk, szavazhatunk a helyi választáson (parlamentin csak brit állampolgárok tehetik ezt, nyilván). Nem keveset kell fizetnie a lakónak mindezért, nekünk 12 hónapra 1.505 GBP a taksa, 10 hónapra elosztott fizetési ütemben. De: bárki, aki családi pótlékot kap, mi is fogunk a három gyerek után, automatikusan kedvezményt kap. A mi letelepedésünk még folyamatban van, azaz nem kaptuk még meg a child benefit visszaigazolást, így a teljes összegről szól a papír. És amint megszületik a határozat, erről a HMRC (kb a magyar NAV és TB egyben) hivatalból értesíti a council-t, akik hivatalból újraszámolják, visszamenőleg is az adó mértékét. A másik: bedobtak pár napja egy tájékoztatót, energiatakarékosság jegyében, majd ma megjelent két öltönyös úr a council-tól, és elmagyarázták, hogy bár csak bérlők vagyunk, de a gyerekek miatt a ház jogosult egy teljes tetőszigetelésre, a council költségén, azaz egy buznyákot sem kell fizetnünk sem nekünk, sem a landlord-nak. A teendőnk: felhívni az adott helpdesk-et, kijönnek, felmérik, egyeztetünk időpontot,és megcsinálják, pont.