Ma a karácsonyi iskolai műsorban Luca is szerepelt a zenekarral, a Jingle Bells fő szólamát fújta szaxofonján, sokat készültek erre az alkalomra, és persze izgult is: lépett fel korábban Magyarországon is, itt a Warren-ben is de nem ekkora tömeg előtt. Beszéltünk róla, inkább izgatott volt mint aggódó, de ő mindig a hibától tart, nehogy elrontson valamit. És amikor színpadra léptek, és elkezdődött a szám, vette észre és nyilván rettentően kétségbeesett: valami nem jó a hangszerrel, nem tudja megszólaltatni. Nagyon profin végigülte a számot, nem tört el a mécses csak a színfalak mögött, de akkor nagyon. Mögöttünk ült angoltanára, Ms Jones, rögtön felajánlotta, bevisz az öltözőbe, nézzük meg, mi a helyzet. Percek alatt ott volt Ms Lyus, azaz Susie a főszervező, nagy lovasbarátja Nyúlnak, van tartalék nád, az esett ki valahogy a pakolás stb közben, ugye a második részben tudsz játszani Luca? bólogatott a hatalmas könnyek közepette, Ms Jones: holnap angol az első órád, hozd át a hangszert és játssz a többieknek, sokan nem tudtak eljönni az esti műsorra.
Gondoltuk ezzel minden rendben is lesz, Luca is megnyugodni látszott, aztán jött a szünet, süti, chips (itt crisp a neve, chips a sültkrumpli), második rész, nézem a műsorfüzetet, nincs is benne még egy zenekari szám, miről beszélt Susie, miben fog játszani a leány? Nos, a fergeteges tanárok által előadott modern Hamupipőke után Susie lépett a mikrofonhoz: az első részben a zenekari szám során technikai gond miatt az egyik gyerek nem tudta eljátszani a darabot, mivel mindenkinek esélye van, hogy legjobb tudása szerint bemutassa képességét, ezért műsorváltozás, újra előadják a számot. És persze semmi fújolás a nézőtéren hanem hatalmas taps és biztatás a zenészeknek, én drága kicsim pedig hibátlanul, erőteljesen, magabiztosan fújja a rezet, most az örömtől könnyes a szeme a meghajláskor.
Mit mondhatnék? hogy így lett egy rettenetes kudarcélmény, megaláztatás, szorongás helyett egy hatalmas siker az este Lucának? és amikor ezt nagyon nagyon köszöntük Susie-nak, és rajta keresztül mindenkinek, aki ezt lehetővé tette, megint csak nem igazán értették, miért hatódtunk meg olyannyira (lásd Malcolm és az íjászverseny különdíja, Ian és a bejövök szabadságról a bezárt iskolába hogy találkozzak Luca pesti tanárával stb stb, sorolhatnám ezeket napestig).
