2014. január 17., péntek

Menni vagy nem menni, de hová is?

  Sokszor felmerul ez a kérdés, sokakban, nem véletlenul, naná. Tény: akik elmennek/jonnek (nezopont kérdése) kb 10-15 % megy vissza Mo-ra, tobbnyire érzelmi vagy családi okok miatt (becslés, a sok elolvasott bejegyzés, blog stb alapján). A  hivatalos staisztika egyértelmuen hamis, pl az EU fejkvóta alapú támogatásai miatt is: aki nem minosul emigráltnak, az honos, azaz jár az X euro utána, milyen bájos...

  Más a világ, az élet,a mindennapok "idegenben", és mástol lopok most: Haza egy van, de Otthon lehet más és tobb is; szerintem ez jó, nem kell a táguló világban roghoz kotni senkit/magunkat. Tessék távlatokban gondolkodni, mint McCarthy The Road regényében (ez persze baromi túlzás most, vagy mégsem?), és keresni olyan helyet a Foldon, ahol van:

1, ennivaló 2, édesvíz 3, energia (olaj, gáz, szél) 4, nyersanyagok 5, élettér (elegendo hely) és foldrajzi nyugalom: nem-harcos szomszédok  6, értelmes bevándorlási politika 7, belso béke és tolerancia hogy mindezek fenn is maradjanak.

 A helyes megfejtok kozott egy kanadai/ausztral/uj-zelandi utazast sorsolunk ki, hehe.

   Europa egy szép, nagy, poros MUZEUM , USA pedig chicano land lett mostanra. UK , ahogy a tobbi gazdag europai orszag rájott, hogy elbaxta a bevándorlási politikat, de a volt gyarmatokról beozonlo tomegekkel már nem tud mit kezdeni, nosza, leveri a bunbak kelet-európai jottmenteken (sajnos a románokkal kapcsolatban egyaltalán nem ok nélkul, viva Dracula, Numerakiraly és olah cigányok, kelet-London tele van veluk, naponta találkozunk, most még, sajnos).

   Elfogult vagyok? Igen. Szélsoséges? Igen, talán. Nyitott szemmel járok? Igen. Nem vagyok álszent? Nem.