Weekend

Már péntek reggel nagy izgalommal indult a brigád iskolába, mert este jönnek Norciék!

Összekaptuk magunkat, a nagyok is időben hazarohantak és előkészítettük az aznapi vacsorát - paradicsomleves és palacsinta ez utóbbit 1 kg lisztből - ennyi gyerekre még nem főztem :)

A maradék

Közben elkészült a szilvás papucs is, második próbálkozás és új recept, ez most jobban sikeredett, alapanyag még a Norci által kicipelt libatepertő, a szilvalekvár helyett a Leytonstone-i török boltban közösen vásárolt szilvabefőtt került.

Vacsora után még egy gyors kör Activity is befigyelt, Csirke hol máshol, az asztalon ücsörög:

Este némileg átrendeztük a terepet, egy kört nyertünk, mert rá tudtuk venni a fiúkat, hogy az emeleten aludjanak, ott ugyanis melegebb van. Aztán sikerült lebeszélni Artúrt, hogy ne Bence ágya alatt a sarokban ágyazzon meg a legók között a szekrény háta mögött a hűtő mellett. Ádám közben letüdőzte a Samónak szánt gumimatracot, majd nagy hirtelen lecseréltük sárgára Réka ágyneműjét, nehogy már rózsaszín környezetet lássanak Pettikék, mert kitör a palotaforradalom!

Némi intermezzo után Réka a mi ágyunkban kötött ki, miközben az összes többi gyerek (szám szerint 5) Bence 2 négyzetméteres kamrájában bámulta a számítógépen az aktuális klippeket és vicces képeket lámpaoltásig.

Másnap reggel meglepően korán ébredt a brigád, persze ez annak is köszönhető, hogy nagy volt a négyzetméterre eső lábszag, ráadásul programunk volt. Norci, Ádám és Marci elindultak a könyvelőhöz, én meg hónom alá csaptam a 6 gyereket és elvonultunk falat mászni.

A 10 órakor kezdődő edzésre 10:03-ra értünk oda, szép hosszú sort kellett a regisztrációnál végigállni, és a mögöttem állóval közölték, hogy sorry, betelt a csoport, mert egy edző csak 8 gyereket vállalhat én meg a 6-12. számú résztvevőket viszem éppen befelé. Szép libasorba betereltem a kölköket, és szerencsére üvegfalú a terem, így lemoziztam, ahogy John álla a földre koppan a tömeg láttán. Azért felismerte a "szokásos" hármast, és némi bemutatkozás után már vihogott, és hallhatóan kattogott az agya, hogy hogyan fogja levezényelni az elkövetkező 120 percet. Szerencséjére 10 perccel később Rob is megérkezett, és John angolos kedvességgel közölte: I really appreciate you now coming in.

 

Szerencsére rendesen kifáradtak a gyerekek fél 12-re, és mikor Artúr és Leó a lehetséges ebédvariációkról vizionált Rékával, elérkezettnek láttam az időt a hazakocogásra. Norcitól kapott tipp alapján tejbegríz készült nagy hirtelen ebédre 1,5 liter tejből :)

Levezetésnek délutánra némi X-Boxozás jutott a pizza vacsi mellé némi veszekedéssel fűszerezve, ugyanis Leó és Artúr teljesen kikeltek magukból amikor a "fél óra múlva indulunk" csatakiáltás elhangzott. 20 percenként.