Sokáig hallgattunk, igen. Voltunk nyáron Magyarországon, szándékosan nem "otthon": (szülő)hazája valóban csak egy lehet mindenkinek, és azt nem választhatja meg. Nem kívánok a korábbi fészekbe piszkítani, de ami tény, az tény: mostani életterünk otthonunk lett, és perspektivikusan ezerszer többet kínál, mint a Kárpát-medence. És hangsúlyosan NEM az anyagiak a döntők továbbra sem, hanem a mindennapok minősége, életérzése. Ezt nem lehet/tudom elmondani, elmagyarázni, lefesteni, eltáncolni sem, ezt csak átélni lehet: ahogyan a szomszédok, a postás, a villanyszámlás, az iskola, a munkahely, a közért stb stb viszonyul hozzánk, mi pedig hozzájuk, az tényleg egy másik bolygó. A két hét, amit Mo-n töltöttünk, ezeket a különbségeket még élesebben kiemelte: ahogyan a (valamikor) elit üdülőfaluban a recepciós fickó copfosan, rágózva fikázza a többi vendég előtt az épp távozó másik vendéget, ahogy a 7:30-kor nyitó kisbolt előtt a vén, fogatlan nyugger átgázol az előttem sorban állók hároméves forma kisgyerekén, aki a nyitáskor képes volt lehajolni egy szép kavicsért, ahelyett, hogy élethalálharcra kelt volna az amúgy sápadt, sületlen sajtos kiflikért pirkadatkor. Ahogyan reggel 8-kor az ÖSSZES nyugágyon gondosan elhelyezett türcsi jelezte: ez az ENYÉM, te köcsög! igaz, hogy 90% csak ebéd után jelent meg, loccsant egyet, majd elhúzott, aki meg tényleg napozott, úszott stb volna mondjuk délelőtt, az mehetett a poros, öntözetlen, nyíratlan, gyomos "pázsitra". A wi-fi fizetős, csak a recepción érhető el, összehasonlításul: évekig jártam Romániába, a 2 csillagos garniszállókban is már akkor ingyenes volt ez a szolgáltatás, az itteni lefedettségről nem is beszélve. És amikor felmentünk Pestre, a város elit negyedei közt számon tartott Újlipótvárosban lévő boltunkba, az utcák tele kutyapiszokkal, és/vagy minden sarok,bejárat összehugyozva ebek által, mit mondjak, felemelő volt.
Tovább is volna, de nem, nem mondom. Magyarország, ég veled, az idő majd megszépíti, megédesíti a sok-sok emléket, ami odaköti Gulyásékat, és azokra fogunk inkább emlékezni.
