2011. szeptember 21., szerda

És megint suli

Lassacskán rutinos iskolás lesz a brigád, ma volt az első nap, amikor Csipi NEM hüppögött reggel, sőt, mint délután Miss Tuck elárulta, nem csak hogy hajlandó volt megszólalni az órán, hanem kifejezetten csicsergett. Már két barátnője van, Aisha Pakisztánból és Mukudzei Nigériából. Utóbbi név jelentése gyermekem szerint "vadul száguldó zebracsorda", de azért én erre nem vennék mérget.

2011. szeptember 20., kedd

Szösszenet

Már tíz napja történt az eset, de mivel a végkifejletre várni kellett, ezért csak most került terítékre. Néhány hétig nálunk vendégeskedett Tünde Egerből és kamasz lánya, Zsófi. A vendég nappalit és fürdőt használják, utóbbinak van egy elfordítható, nem kulcsos zárja, csak belülről. Szombat este, mikor Bogiék is nálunk voltak, hazavinni Bibipet, a család eddigi, szívünknek amúgy igen kedves autóját (távozásának oka a kormány politikailag nem korrekt elhelyezkedése: balos), Zsófi bement a lenti fürdőbe 18:00 körül, majd egy darabig ott is maradt: a zár megadta magát. Zsófi benn, mi kinn, mondjuk pisilnie ha kellett vagy szomjas volt, ez nem volt gond, némi szappan is akadt odabenn, ha minden kötél szakad, lehet rágcsálni...

Próbáltuk a zárat kinyitni, feszegetni, Zoli szakszerűen lebontotta amit tudott, de nem ment. Ablak nincs, másik ajtó nincs, ekkor már jó órája Zsófi benn, agent-nek nincs hotline, landlady nem adta meg a számát, vagy betörjük az ajtót, vagy irány a világháló, 24 órás lakatost keressünk.

Gugli a mi barátunk, rögtön feldobott jó párat a környékről, telefon, persze, jövünk, mondom, tessék TÉNYLEG sietni, lány odabenn. Bő óra elteltével megérkezett Jason, tökéletes cockney kiejtéssel, huszonéves helyi locksmith. Ajtó megvizsgál, konstatál, zár tényleg kuka, irgalmatlan fúró elő, féltérdre ereszkedik, pár másodperc, szezám, tárulj, ajtóban megjelenik a csinos rableány, Jason kap az alkalmon, ha már úgyis térdepel, a lány meg OK: will you marry me!???!  Megkönnyebbülés nagy, számla úgyszintén, de eljegyzés egyelőre nuku. Hétfőn ügynöknek telefon, vattafak, persze majd továbbítja  a sztorit landlady-nek. Ő sameszt héttel később kiküld, aki konstatálja, zár kuka (ezt már mi is mondtuk, Jason is...), mást nem lehetett tenni, kérdem: confirmed? hát, landlady majd eldönti. Ma végre újra telefon tőlük, landlady fontolóra veszi az igényt, csak lássa a számlát, amit Jason a szerelemtől elvakulva elmulasztott elküldeni eddig (itt is csak iparos az iparos, hehe)

2011. szeptember 18., vasárnap

Suli update 2

Luca különleges, pontosabban egyéni bánásmódjával kapcsolatban le kell szögeznem, hogy a Warren Comprehensive egy közönséges, külvárosi suli. Szándékosan nem elővárosit írtam, ez itt kb Kőbánya külsőnek felel meg, nem elegáns lakóparkok stb. Valamint mi nem vagyunk az igazgatónak sem rokona, sem ismerőse, sem boldog őse, és nem tettünk senkinek és semmilyen pl alapítványnak zsebébe/számlájára semmit. Egyszerű kelet-európai bevándorlók vagyunk, mint a környék sok lengyel, litván családja, vagy távolabbról érkezettjei: Pakisztán, Nigéria, India szülöttjei.
   
Luca öt napja járt iskolába, amikor a sokszereplős értekezlet lezajlott. Azóta az iskola megrendelt, kifizetett és átadott egy angol-magyar oda-vissza szótár+phrasebook-ot, bekérték korábbi rajzait, matekkönyvét, keresnek helyet neki a kórusban, ezt a Damiban is nagyon élvezte, van furulya oktatás is, az is bekerül a tanrendjébe hamarosan. Lesznek közös tevékenységei Bencével is, egyrészt a már említett biztonságérzet miatt, másrészt most már lesz gyerek a suliban, aki szintén tud magyarul. Az első napján ugyanis, amikor nagyon kétségbe volt esve, és nem tudtak vele kommunikálni, az iskola minden egyes osztályában megkérdezték, tud-e valaki magyarul a diákok közül...sajnos, vagy inkább szerencsére? nem volt ilyen, ekkor az egyik tanár iPod és Google segítséggel pár szót/mondatot összevakart: mesélj egy történet, hogy vagy? és hasonlókat.