2011. szeptember 5., hétfő

Dokik

A mi korunkban, amikor a noteszunkban egyre több név kezdődik dr-al, és a boys night out azt jelenti, hogy elaludtál a kertben, nos, ilyenkor az aktuális lakóhely eü szolgálatával inkább előbb mint utóbb, találkozni kell. Kis feleségemmel a napokban ünnepeltük 14. házassági évfordulónkat, eme jeles napon vannak, akik Párizsba, sőt: Velencébe repülnek édes kettesben, x számú gyermeküket hátrahagyva, vagy gyertyafényes vacsorára elbújnak egy hangulatos étterembe. Nos, mi ezt szokásunkhoz híven kissé másképp csináltuk, és kéz a kézben elballagtunk ma hajnalban egy meghitt vérvételre a helyi kórházba. Itt is tapasztalhattunk némi különbséget a hazai és itteni ellátás között, ezen a szinten inkább a hogyan-ban. A beutalón minden információt megtaláltunk, hová kell/lehet menni, mikor, mit vigyünk, a kórház honlapján a megközelíthetőség busszal, vonattal, kocsival, parkolók helye, díja stb. A bökés itt is bökés, ami viszont nagyon más: a leletért nem a kedves betegnek kell visszakocognia X idő elteltével, majd újra elkocognia a háziorvoshoz, hanem az eredményeket a kórház küldi el oda, gyanakszom, nem (csak) snail mail-el, uram bocsá rögzítik is egyből a paciens adatlapján.

Ez volt a close encounters 2. típusa ( a házirendelős nővérke adatfelvétele volt az első), valódi dokival szerdán találkozom majd, utána újabb post kedves betegtársainknak, Ketteskének és Négyeskének.