Iskolakerülés, helyett keresés

Sokan kérdeztétek, ezért most összeszedjük, hogy hogyan kerestünk és találtunk iskolát a gyerekeknek.

Amikor én kiköltöztem, akkor a kölkök még az otthoni iskolapadot koptatták, munkám viszont már volt, ezért adott volt a körzet, ahova költözni tudunk, és ahol az iskolát keresni akartam. Szerencsémre a City-ben lévő munkahely egyet jelentett a bárhova költözéssel, mert a vonatok így vagy úgy, de a belvárosban megállnak. Így egész London a "lábunk előtt hevert", ami jó és rossz is egyben. Jó, mert akárhova költözhettünk és nem volt földrajzi megkötés a választásban, rossz, mert London összes iskoláját át kellett nézni.

Luca

  Tegnap táborba indult, első alkalommal egyedül, mióta itt élünk, de korábban sem túl gyakran. Hónapok óta tudjuk ezt, készültünk rá, nem akarta, akarta, izgult, félt, stb. Indulás előtti napon: én nem megyek, aztán reggel:  jó lesz, de mire a sulihoz értünk, és kiderült, hogy a form-ból senki nem megy, valamint voltaképp nem is tudja, mi fog pontosan, kiszámíthatóan, előre eltervezetten, időben történni (Rain Man...) , na, ekkor eltörött a mécses. Susie (aka Ms Lyus, zenetanár, lótulajdonos), és két másik tanár, meg csoportjából egy leány átölelték, vigasztalták, de a kapun könnyes szemű Nyúllal gördült ki a busz.

Nyúl

   Sok minden történt ezzel a csillaggyerekkel mostanában. A suli szervezett a legigyekvőbb, és leginkább bátorításra szoruló diákoknak egy bowling trip-et, azaz teke kirándulást. Tanítási időben, suli buszával, igazi, profi bowling pályára, Luca itthon is király a Kinect tekén, hát nagyon tetszett neki a dolog. Második lett a diákok között, nőtt is kb fél métert a büszkeségtől, mire hazaért.

   Két hete történt már, egyik reggel "na tessék" felkiáltással elénk hajította a planner-jét (ellenőrző, üzenő és órarend egyben), benne a meghívás aznap ebédre a suliba: Life Skills (élet vezetés? gyakorlati óra?) keretében a gyerekek készítenek ebédet a szüleiknek. RSVP, na mindegy, megyünk, csak nem dobnak ki, aznap Gabi is itthon volt még, mentünk együtt. Recepción már gyülekeztek a többi mamák/papák, kaptunk matricás belépőt, és a tantárgy tanárnője kísért minket keresztül a rengeteg épületen, folyosón. Na ja, 1.200 gyereknek kell a hely...komplett, felszerelt konyha áll rendelkezésre a tantárgy elsajátításához. Ezt a tárgyat Luca a francia órái helyett kapja, tény, számára egy szendvics, rántotta elkészítése, mosógép kezelése fontosabb, életbevágóbb egy önálló életvitelhez, mint Villon, akármennyire is fáj ez nekünk. Nagyon izgult, elsírta magát, mikor meglátott mindkettőnket, de hamar megnyugodott, és az asztalunkhoz kísért, hozta az étlapot, kávét, vagy teát kérsz anya, apa? Igen jól nézett ki a piros kötényében (kép csatolva). Rakás tanár is ott volt, némi socializing, és valódi, lényegi beszélgetés a gyerekekről, ragyogó alkalom volt belepillantani a leány mindennapjaiba.

Szilánkok (suli, persze hogy az)

Réka: Apa, apa, Monday-en én voltam a Minotaur english-en! aztán kiderül, hogy Ő segített a sri lanka-i barátjának angolórán a feladatmegoldásban...Inogen Franciaországban született, három éve él Londonban, a tamil anyanyelve mellé a francia , majd az angol következett. Szombaton eljött velünk falat mászni, így Rejtő után szabadon: egy indiai, egy skót és egy angol oktató, három magyar, valamint egy-egy sri lankai, jamaikai, pakisztáni gyerek (az orosz hússaláta ezúttal hiányzott).

Suli, sokadjára is

Ahogyan várható és tervezett volt, eljött a második Luca értekezlet ideje. Suli után rögvest, a Head of Form várt minket, aki nem ismerné (mi sem, amíg ide nem kerültünk):  a secondary-ban nincsenek osztályok, hanem házak (ld még pl  Harry Potter) , és azon belül form-ok, ezt nem vállalom lefordítani. Egyfajta iskolai közösség ez, esetünkben 7. és 8. évfolyamos diákok összeterelve, egy bázissal és annak vezetőjével, ez mint egy támaszpont funkcionál: innen indulnak bevetésre, azaz órára a kölkök, és ide is térnek vissza. Bence is ide tartozik, megszegve az íratlan szabályt: testvérek mindig külön form-ba! Tehát a meeting apropója Luca, a másfél órás, személyre szabott szülői tárgya viszont mindkét csemete (Hármaska mint megfigyelő szintén részt vett az eseményen). Eltelt bő két hónap a sulikezdés óta, lássuk hát, mire jutottunk, hogyan tovább.
 

Luca és az igazgató bácsi

Pár napja kaptunk egy meghívót a suliból, amelyben tájékoztatnak, hogy Nyúl nevű gyermekünk korához képest el van maradva a literacy skills fejlődésben, azaz angolul írni-olvasni nem a 11 évesektől elvárt szinten tud.

Hát, nem voltunk rettentően meglepődve, és természetesen mindketten elmentünk a 17:30-ra meghirdetett általános tájékoztatóra ma. Az iskola színház épületének egyik kamaratermében volt a rendezvény (csak emlékeztetőül, ez egy külvárosi, nem túl jónevű/jóhírű iskola, nem egy elit magánsuli, de azért külön Drama épület van, mi lehet vajon egy drága privát intézményben?), a megnyitó pár mondatot a Headteacher, azaz igazgató, Mr Frederick van Rensburg mondta el.

Suli update 2

Luca különleges, pontosabban egyéni bánásmódjával kapcsolatban le kell szögeznem, hogy a Warren Comprehensive egy közönséges, külvárosi suli. Szándékosan nem elővárosit írtam, ez itt kb Kőbánya külsőnek felel meg, nem elegáns lakóparkok stb. Valamint mi nem vagyunk az igazgatónak sem rokona, sem ismerőse, sem boldog őse, és nem tettünk senkinek és semmilyen pl alapítványnak zsebébe/számlájára semmit. Egyszerű kelet-európai bevándorlók vagyunk, mint a környék sok lengyel, litván családja, vagy távolabbról érkezettjei: Pakisztán, Nigéria, India szülöttjei.
   
Luca öt napja járt iskolába, amikor a sokszereplős értekezlet lezajlott. Azóta az iskola megrendelt, kifizetett és átadott egy angol-magyar oda-vissza szótár+phrasebook-ot, bekérték korábbi rajzait, matekkönyvét, keresnek helyet neki a kórusban, ezt a Damiban is nagyon élvezte, van furulya oktatás is, az is bekerül a tanrendjébe hamarosan. Lesznek közös tevékenységei Bencével is, egyrészt a már említett biztonságérzet miatt, másrészt most már lesz gyerek a suliban, aki szintén tud magyarul. Az első napján ugyanis, amikor nagyon kétségbe volt esve, és nem tudtak vele kommunikálni, az iskola minden egyes osztályában megkérdezték, tud-e valaki magyarul a diákok közül...sajnos, vagy inkább szerencsére? nem volt ilyen, ekkor az egyik tanár iPod és Google segítséggel pár szót/mondatot összevakart: mesélj egy történet, hogy vagy? és hasonlókat.

Új városunk: London

Nos, megérkeztünk. Voltaképp már egy hónapja, és az elmúlt hetek a fészekrakás jegyében teltek. A házat, amit korábban, még otthonról kinéztünk  csak némi késedelemmel tudtuk átvenni az előző bérlő miatt, így a pár napos vendégeskedésből Viktoréknál majd' két hét lett. Mivel ők négyen laknak egy ekkora családnak ideális méretű, azaz nem túl nagy házban, a további öt ideiglenes lakóval a helyzet egy menekülttáborra hasonlított leginkább (türelmüket és kedvességüket ezúton is köszönjük, a kerti hall of fame -ben egy helyet fenntartottunk nekik).