Bence & Luca

Napokban zajlottak a nagyoknál az értékelések, és nem kis megelégedésünkre pozitív visszajelzéseket kaptunk (ismételten).

Benedek a legutóbbi tesztjei alapján bekerült a matek top-szettbe, kb matek faktos lett a gyerek, az évfolyam 2 házának legjobbjai vannak összeszedve, kb 120 diákból 20 fő.  Aztán a héten az  Engineering Bright Spanner Award-dal tért haza - az órán segítőkész volt, jól teljesített és a legjobb volt a workshopban. Angolból second-set-ben van, másfél év után azért ez "nem rossz". Már bevitték a top-szettbe, hogy körülnézzen, hogy mi a cél, immigráns egy szál sincs ott, ő lesz az első :)

(Miközben ezt írom, spanyolul karattyol, és egy szót sem értek - most fordít: misztérikus-varázslatos szatírokról mesél).

Jönni - maradni - visszamenni

Mostanában egyre több cikk kerekedik a kivándorolt vagy kivándorolni készülő magyarokról, és ezek tartalma és hangulata teljesen vegyes mind a cikkek mind a hozzájuk tartozó kommentek tekintetében.

Igazságot itt sem lehet osztani, mert mindenkinek más a mérce, mások az indokok és máshogy értelmezi a fogalmakat.

Iskolakerülés, helyett keresés

Sokan kérdeztétek, ezért most összeszedjük, hogy hogyan kerestünk és találtunk iskolát a gyerekeknek.

Amikor én kiköltöztem, akkor a kölkök még az otthoni iskolapadot koptatták, munkám viszont már volt, ezért adott volt a körzet, ahova költözni tudunk, és ahol az iskolát keresni akartam. Szerencsémre a City-ben lévő munkahely egyet jelentett a bárhova költözéssel, mert a vonatok így vagy úgy, de a belvárosban megállnak. Így egész London a "lábunk előtt hevert", ami jó és rossz is egyben. Jó, mert akárhova költözhettünk és nem volt földrajzi megkötés a választásban, rossz, mert London összes iskoláját át kellett nézni.

Luca

  Tegnap táborba indult, első alkalommal egyedül, mióta itt élünk, de korábban sem túl gyakran. Hónapok óta tudjuk ezt, készültünk rá, nem akarta, akarta, izgult, félt, stb. Indulás előtti napon: én nem megyek, aztán reggel:  jó lesz, de mire a sulihoz értünk, és kiderült, hogy a form-ból senki nem megy, valamint voltaképp nem is tudja, mi fog pontosan, kiszámíthatóan, előre eltervezetten, időben történni (Rain Man...) , na, ekkor eltörött a mécses. Susie (aka Ms Lyus, zenetanár, lótulajdonos), és két másik tanár, meg csoportjából egy leány átölelték, vigasztalták, de a kapun könnyes szemű Nyúllal gördült ki a busz.

Munkálkodunk, folyt. 2.

BANKSZÁMLANYITÁS

Miután megérkezett a jogosítványunk, elindulhatunk egy szimpatikus bank irányába. Tapasztalatom szerint érdemes odafigyelni, mert jó pár bank még nem ajánlja kapásból a nulla fontos számlákat, hanem mindenféle feltételhez (legalább fél éves számlatörténet vagy egy éves fizetős banki előélet stb.) köti az ingyenességet. Nekünk a Barclays-nál van számlánk, Norci a NatWestnél nyittot. Angol jogosítvánnyal ez kb. 20 perces mutatvány, nélküle kicsit tovább tart, mert igazolnunk kell az angliai lakcímünket vagy egy könyvelővel, vagy a választott orvosunkkal, és három havi angol nyelvű magyar bankszámlakivonatot és angol nyelvű magyar vagy helyi közüzemi számlákat is kell prezentálnunk.

My Happy Days in London (London-béli Víg Napjaim)

06:00: csörög a vekker. Ráérne később is, de életem szerelmetes párja 30, usqe 40 percig ébredezik, mielőtt életjeleket képes adni, bármilyet is. Második generáció még pihengethet 7:15-ig, addig mi (pontosabban: én) előkészítjük a reggelit, csomagolom a tízórait, ebédet stb.
7:00: Benedek órája csörömpöl, gyermek ráveti magát, morog, még alfában, de azért az üzenet lejött: vazze, fel kell kelni.
7:30: zombik átváltoznak, egyenruhában levonulnak (kivéve hármaska, ő ilyenkor még max a bugyinál tart).
7:35: közösen reggelizünk, mind az öten. nem rohanás: melegszendvics, rántotta, forró kakaó stb, normális, kiadós kaja a kölköknek (ebéd mindenkinek szendvics, kivéve Csipet, ő meleg ebédet kap a suliban a dadustól, 2 GBP-ért, svédasztalos megoldással, hallod, H. Róza?)  ezt odahaza talán vasárnaponként tudtuk összehozni, itt minden áldott nap.
7:50: a családanya távozik a munkába, Csipike olvas, haját igazgatja, játszik stb
8:00: a nagyok elindulnak suliba, némi közelharc után: fiam, zuhog, vedd fel a kabátot is, igen apa, sarkon túl úgyis leveszi, ismerem
8:20: hol a pulcsid, hol a lunch box, hol a csizma, hol a hajgumi stb stb, legkisebb gyermekem a meglepetések tárháza, majd' minden nap a késés (és őrület) határa a szüttyögése, imádom
8:30: nagyok bevonulnak Warren School-ba, kezdődik az újabb nap a bányában
8:45: Csipettel a Junior School udvaron sorakozó, sípszó, szeretlek Apa, én is Csipi, délután jövök érted,  kezdődik a napja Miss Tuck-al

Mother Tongue, avagy Suli, n-szer

  Részletek Csipi napi beszélgetéseiből:

"Apa, holnap is csomagolj cheese string -et lécci, az olyan yummi amikor big time-on eszegetünk' (big time: nagyszünet)
" Dad, Monday-en swimming megyünk"
" Van új teacher a five O-nak" (új tanárnéni az 5 o osztályban)
" Tök jó az új lunch box, thanks!"
" Tomorrow hozni kell a PE kit-et, OK?" (tornacucc)

És így tovább, és így tovább. Kétnyelvűség rulez...

Suli, sokadjára is

Ahogyan várható és tervezett volt, eljött a második Luca értekezlet ideje. Suli után rögvest, a Head of Form várt minket, aki nem ismerné (mi sem, amíg ide nem kerültünk):  a secondary-ban nincsenek osztályok, hanem házak (ld még pl  Harry Potter) , és azon belül form-ok, ezt nem vállalom lefordítani. Egyfajta iskolai közösség ez, esetünkben 7. és 8. évfolyamos diákok összeterelve, egy bázissal és annak vezetőjével, ez mint egy támaszpont funkcionál: innen indulnak bevetésre, azaz órára a kölkök, és ide is térnek vissza. Bence is ide tartozik, megszegve az íratlan szabályt: testvérek mindig külön form-ba! Tehát a meeting apropója Luca, a másfél órás, személyre szabott szülői tárgya viszont mindkét csemete (Hármaska mint megfigyelő szintén részt vett az eseményen). Eltelt bő két hónap a sulikezdés óta, lássuk hát, mire jutottunk, hogyan tovább.
 

Luca és az igazgató bácsi

Pár napja kaptunk egy meghívót a suliból, amelyben tájékoztatnak, hogy Nyúl nevű gyermekünk korához képest el van maradva a literacy skills fejlődésben, azaz angolul írni-olvasni nem a 11 évesektől elvárt szinten tud.

Hát, nem voltunk rettentően meglepődve, és természetesen mindketten elmentünk a 17:30-ra meghirdetett általános tájékoztatóra ma. Az iskola színház épületének egyik kamaratermében volt a rendezvény (csak emlékeztetőül, ez egy külvárosi, nem túl jónevű/jóhírű iskola, nem egy elit magánsuli, de azért külön Drama épület van, mi lehet vajon egy drága privát intézményben?), a megnyitó pár mondatot a Headteacher, azaz igazgató, Mr Frederick van Rensburg mondta el.

Új városunk: London

Nos, megérkeztünk. Voltaképp már egy hónapja, és az elmúlt hetek a fészekrakás jegyében teltek. A házat, amit korábban, még otthonról kinéztünk  csak némi késedelemmel tudtuk átvenni az előző bérlő miatt, így a pár napos vendégeskedésből Viktoréknál majd' két hét lett. Mivel ők négyen laknak egy ekkora családnak ideális méretű, azaz nem túl nagy házban, a további öt ideiglenes lakóval a helyzet egy menekülttáborra hasonlított leginkább (türelmüket és kedvességüket ezúton is köszönjük, a kerti hall of fame -ben egy helyet fenntartottunk nekik).