http://www.eastlondoncabbiesouting.co.uk/about.htm
Délelőtt az A13 autópályán mentünk kelet felé, egyszer csak a legbelső sávban kb 30 m/hr (50 km/h) haladó, csupa lufi London taxikat vettün észre. A konvoj elején és végén rendőrmotorosok, mellette rengeteg "köcsög, bunkó, primitív, sörzabáló állat" motoros (English Knights Riders, God bless you all guys!). Évente egyszer ezek a (szintén bunkó, igaz?) taxisok összeállnak, és azokat a kölköket, akiknek oly kevés öröm, izgalom, boldogság jutott osztályrészül: értelmi fogyatékos, és/vagy mozgássérült stb stb stb, vannak sok százezren UK-ban, elviszik a tengerpartra Maldon-ba egy klassz napra: vidámpark, fagyi, ami belefér, a cégek és a pilóták állják a cechet. Nem tudtam összeszámolni, hány taxi volt a sorban, de mérföldeken át mentek előttünk, több száz kocsi volt. Láss csodát, SENKI nem villogott, dudált, inkább integetett a srácoknak.
Többségünknek nincs tapasztalata ilyen srácokkal, Mo-n gondosan elzárják az "egészségeseket" ezektől a "betegektől", milyen nagyszerű is ez. Homokba a fejjel, de akkor is tény: a fejlett országokban a népesség kb 10%-a valamilyen formában/szinten fogyatékos, és Mo is ebbe a kategóriába tartozik. Ha kicsi korban a különbözőségeket megismeri egy gyerek, nagyon egyszerűen és könnyen elfogadja azt: Apa, az új osztálytársamat Steve-nek hívják, szőke, ja és nincs meg az egyik lába. És persze azt érint meg egy-egy ilyen alkalom igazán, akinek a gyereke más, mint a többi...
