Találkoztunk már tűzoltókkal a háztűznézés okán, rendőrökkel a
szomszéd Jaguar feltörése miatt, a mesterhármasból a mentők voltak
hátra. Eddig...
Éjjel egy körül megjelent az ágyunknál Csipi,
keservesen sírva, fájlalva a hasát. Három gyerek, sok átvirrasztott
éjszaka, sok gyomorrontás stb-vel a hátunk megett, rutinosan: pisilni
kell/kakilni kell/hányni kell, mit ettél, mit ittál, ha igen, miért, ha
nem, miért nem és így tovább. Ám úgy tűnt, ezúttal valami olyasmivel
hozott össze a sors, ami eddig nem szerepelt az étlapon, percenként
erős, görcsös hastáji fájdalom, összerándulás, reszketés, bár láz nuku.
Kis töprengés, házi konzílium után döntés, lehet vakbél, epe, franc se
tudja, ehhez bizony orvos kell. Telefon a GP-nek (háziorvos), persze
ilyenkor senki, de üzenetrögzítő adja az ügyelet számát, ott kedvesen és
profin rögzítik a hívást, visszahív az ügyeletes hamarosan. Itt
gyakorlatilag nincs házhoz menő orvos, ha csak hiszti, azt elintézik
telefonon, ha komoly, akkor vagy küld mentőt, vagy vigye az ember maga a
kórházba a pácienst. Gond doki szerint nem/sem kicsi, kocsi van, kórház
közel, öt perc, most inkább három, hajrá, név, születési dátum alapján a
beteg beazonosítva, várják, nem kell vinni NHS (TAJ) kártya, csak
nyomás.
King George Hospital, itt már jártunk "édes" kettesben
drágámmal, az A&E, azaz Ambulance and Emergency, elsősegély és
sürgősségi ellátás nagy, piros táblákkal jelezve, és mint rossz amcsi
filmekben, érkezés nagy gázzal a bejárathoz, apuka gyerekkel kiugrik,
innen kicsit más a sztori: anyuka kocsit parkolóba el, addig Csipet
kiadja magából, ami a gyomrát nyomta, a rutin itt is visszaköszön,
kéznél törülköző mint segédeszköz, priceless. Recepció áll két ázsiai,
egy fekete dolgozóból, várakozók szintén, fehér ember mi hárman, ez nem
baj, csak állapot és tény, évente félmillió (fehér) brit távozik
Ausztrália, Kanada, Új-Zéland stb felé, helyettük 1-2 millió új
bevándorló érkezik, döntően a régi gyarmatokról, meg Kelet-Európából.
Pár perc, ügyeletes doki behív minket, miniszoknyás, nagy cickós szőke
bombázó..., helyett szimpatikus, szakállas afrikai doktorbácsi. Gyors
poci vizit, nyelvi korlátok leküzdve: amikor fáj a nyomás, Csipi mondja,
auuuu, következő nyomkodásnál doki kérdez: auu? Csipi bólint, vagy
rázza a fejét, auu vagy nem auuu, tökéletes kommunikáció, kultúrákon
átívelő. Vizeletminta, gyorsteszt, toroknézés stb, diagnózis: felfázott a
leány, nem kicsit, receptírás, egy hétig szedje, ennyi. Nagy kő
legördül, fél négyre hazaérünk, útközben két rókával is találkozunk,
ajaj, tényleg hajnal lett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése