Luca: ő is jött falat mászni ősszel. Első alkalommal Rob volt az oktató, aki kedves meg minden, de Nyúlnak "nem az esete". Második alkalommal John, a skót fiú volt, ő bármit kért Pannától, izibe megtette: mire hármat pislogtam, a csaj a fal tetején volt már (igen, a többé/kevésbé autista, így kiélezett egyensúlyi helyzetektől és magasságtól rettegő, testi épségét aránytalanul óvó-vigyázó kölök nyolc méter magasságba mászott). Aztán két hónapig nem láttuk John-t, és Nyúl Rob kedvéért egy sámlira sem volt hajlandó felmászni, végül már nem is jött velünk, minek. Majd egy héttel ezelőtt, amikor megint nem jött velünk, John volt a teremben. Kiderült: megnősült, felesége dél-afrikai lány, és a lagzi+nászút ott zajlott, összesen hat hétig volt távol. Mondom neki Nyúl sztoriját, ki ő, mi ő, mire John: én nagyon szeretem ezt a kislányt, amúgy sokat dolgoztam korábban autista gyerekekkel, van is ilyen szakirányú képzettségem, teljesen el tudom fogadni őket, szerintem mindenki többé-kevésbé autista, én magam is, persze. Most eljött Nyúl, John-al nagyon örültek egymásnak, és két órán át mászott, ugrált, és nevetett, és boldog volt ez a kicsi lány. Thank you, John!
Benedek: tíz napja kibökte egy este, hogy a piano lesson -el gondja van, sok órájáról hiányzik emiatt. OK, beszéljük meg a form vezetőjével, kb osztályfőnök, Mrs Fleming-Wood. Pénteken szólt neki, aznap jött a válasz a gyerekkel: kedd, suli után vár minket. Mentünk is teljes létszámban, egyfajta follow-up amúgy is ráfér a brigádra: hogy haladnak, hogy megy a beilleszkedés stb. Bence zongorája úgy kellene elosztva legyen, hogy szerdánként max egy fél tanórát mulasszon, de ezek NEM lehetnek az alaptantárgyak: English és matek. Hát, most lebuktatok, mocsok kapitalisták, we love you Hofi Rózi! bizony egy hónapban akár egyszer is megtörténhetett volna ez, ha fiam nem ilyen éber. Viszont: ott helyben előkeríti az órarend felelőst az ofő: Sean, valami nem OK, oops, tényleg, sorry and sorry. Másnapra át is alakítja, most már nem fog ütközni, jé, ennyi? nem kell bizottság, igazgató bácsi/néni, és/vagy valakit ismerni, megkenni, okosba elintézni? és nahát, ennek a Sean-nak sem volt ciki, vállalhatatlan, megbosszulandó , hogy ebben az esetben tévedett/hibázott/elnézte mittudomén. Nem is keresett kifogást, mentséget, bár 1.200 gyerek órarendjét intézi, simán ráfoghatta volna. És ma kaptam egy kétoldalas emailt az ofőtől a többi kérdéssel kapcsolatban is, folyt köv hamarosan.
Nagyon erdekes latni, h mik azok, amik egy magyar oktatasugyon szocializodott szulonek feltunnek. Az h a gyereken soha nem torolnak meg semmit, meg ugy altalaban nem sertodosek (hm, kiveve az azota elment francia nemzetisegu spanyoltanar) annyira alap, h en eszre se vennem. :-)
VálaszTörlésNekem most az a problemam, h semmibe nem vonnak be, barmi gond van, megoldjak sajat hataskorben, ami mogott persze az van, h a mi iskolank vonzaskorzete nem a gondoskodo szulomodellrol hires, nem tudhatjak, h engem tenyleg edekel, mi tortenik a gyerekkel es szeretnek/tudnek segiteni ha szukseges.
Az erdekelne meg, h a gyerekeitek, akiknek ugye van magyar iskolai tapaszatalata, hogyan elik meg a valtozast? Es h tanitotok-e nekik vmit magyarul? Kovetitek a magyar anyagot valamennyire tovabbra is? Tervezitek vizsgaztatni oket?
Szerencsére itt nagyon jó a tanári gárda és nagyon közlékenyek is.
VálaszTörlésAz összehasonlításban Bence az etalon, mert ő 6 évet húzott le otthon. Egyértelműen itt jobban szeret suliba járni, mert érdekesebbek az órák, és senki nem piszkálja és nagyon sok pozitív visszajelzést kap.
Ez utóbbit a többiek is mondták, és a tanárok is bevallották, hogy arra építenek, hogy ha jól érzi magát a gyerek, akkor képes a maximumot adni tudásának megfelelően. És ha az a tudás felfele vagy lefele kilóg az átlagból, akkor is meg vannak az eszközök, hogy házon belül segítsék és ösztönözzék a gyerekeket.
Réka, aki szorongással küzdött otthon, itt csicseregve jár suliba és Ms Tuck szerint is rengeteget fejlődött, felszabadult és a csütörtökön kiosztott hétvégi házifeladatokat már csütörtökön előveszi és elkezdi megoldani.
Luca pedig kivirult. Mindig is szeretett volna "rendes" suliba járni, mert szegregáció ide vagy oda, nagyon jól érezte, hogy ő kimaradt valamiből. Folyamatosan nyaggatott minket otthon, hogy szeretne a tesóival suliba járni, de ezt egyik intézmény sem vállalta. Itt ez teljesen természetes, a csaj meg élvezi.
Nem tanulunk külön magyarul és úgy döntöttünk, hogy nem megyünk vissza vizsgázni. Később azért a magyar irodalmat és történelmet végigvesszük velük :)