King George

Tapasztalatszerzésünk újabb állomása a "Milyen egy UK kórház belülről?" címet is viselhetné, őszintén szólva, ezt kihagytuk volna szívesen...


Hétfőn Csipet kicsit fájlalta a jobb csípője feletti részt, na jó, valami levegő beragadt, gondoltuk, se láz, se más panasz, eszik, iszik, ugrál. Kedd reggel is mondja, de házi diagnózis ugyanaz, megyünk suliba. Délben telefon onnan: nagyon nem jól van, first aid room, menjek amint tudok. 15 perc, érkezem, tényleg zöld meg minden, közben már telefon a körzetinek (GP): most épp nincs doki, menjünk a Walk-in Center-be, az kb állandó ügyelet, ha nincs közvetlen életveszély, akkor ide, ne a kórház A&E-be (Ambulance and Emergency: elsősegély és sürgősség, lásd még USA verzió, ER Emergency Room).

Így teszünk, 15 perc mire odaérünk, addigra tűzforró, pár perc és bekerülünk, hőmérő 39,2-et mutat, ajaj, ez nem vicc, adag Paracetamol SOS. Némi pocak nyomkodás, jobb oldal fáj? lehet vakbél is, nincs lacafaca, azonnal kórház, mire odaérünk, már várják (helyet sajnos korábbról ismerjük), most már menni sem tud, szinte füstöl, 39,9, lefektetik. Dokik jönnek, vizsgálják, vakbél hálistennek kizárva, helyette "csak" felfázás, vese felé indulva, azért ott fáj, ahol fáj. Gyors döntés: ezt nem lehet házilag kezelni, kanül érkezik, ma nincs otthon szuszi, antibiotikum kell, azonnal, hatékonyan. A várakozás alatt megjelenik egy kedves, idősebb doki (ja, nincs kötelező fehér köpeny, 90% farmerban, a muszlim nők fejkendőben, a gyerekosztály talán legprofibb ápolója egy meleg fiú volt, aki ebből nem is csinált titkot: finoman kihúzott szem, terjedelmes fülbevaló, tánclépések, fejhang: senki nem súgott össze a háta mögött stb, a feladatát kimagasló szorgalommal, kedvesen, profin végezte, ez számít, semmi más), nagy zsákból macikat oszt, nahát, micsoda meglepetés: Csipi egy rózsaszínt választ, el is nevezi Pinky-nek rögtön, végig vele alszik aztán.

18:00-kor megérkezik Anya is, addigra kanül benn, egyetlen nyekkenés nélkül, bivaly ez a pici leány, meg vasból is van. Szoba percek múlva kész, én viszem át ölben, nagyon hervadt már, még mindig 38,9, csak piheg mint egy kis fióka (az is, amúgy). Beosztás megcsinál: én haza a nagyokhoz, anyja marad éjszakára, nem csak hogy van erre hely, de kifejezetten bátorítják a családokat, a gyerek sokkal nyugodtabb, ha vele van a szülő is, naná. Ágy mellett kinyitható, kényelmes, nagy fotelágy, minden 2 ágyra jut egy Tv/DVD/PlayStation kombó, hozzá filmek, játékok stb, és van egy kedves idősebb hölgy, aki fél napot a gyerekek szórakoztatásával tölt: most olimpiás figura öltöztetős verseny volt épp, Csipet egy teniszbajnok csinkó csajszit készített másnap.

Parents Room: azaz szülők szobája, itt nagy kanapé, fotelek, újságok, mikro, kávé és teafőző (feltöltve mindennel, nem kell Nescafét vinni senkinek otthonról). Napi 5x étkezés: 9-kor reggeli, négyféle gabonaphely, friss juice, pirítós, tej, kakaó, tea, vaj, lekvár, ki mit kér. 11-kor tízórai: juice, keksz, gyümölcs, chips, süti, tej, tea, 13:00: ebéd: 4-5 különböző főétel (vegákra és muszlimokra is tekintettel), töltött tészta (ez itt hagyományos étek, sheperd's pie, cornish pastry, hússal és/vagy zöldséggel, sajttal töltött, bukta jellegű, sütőben készülő főfogás), mellé baked beans, krumplipüré, sült krumpli, párolt zöldborsó/répa/karfiol stb, sajtos tészta, bárányhús, burger stb stb. Mindenki abból és annyit kér, amennyi a tányérra fér (repeta nincs...), van még süti, vagy fagyi, és persze friss gyümölcs, és/vagy kompót. 16:00-kor uzsonna, lásd mint tízórai, 18:00-kor meleg vacsora, lásd mint ebéd. Ha valaki mégis megéhezne eközben, vagy két étkezés között érkezne, mindig van friss tej, szendvics, gabonapehely a hűtőben, csak kérni kell. A parkoló fizetős, de amikor felveszik az új beteget, rákérdeznek, kocsival jöttünk? ha igen, pár soros formanyomtatvány a security-nek: természetesen ingyenes a parkolás ilyen esetben, a levéllel a parkolójegyet leszkenneli az ügyeletes őr. Levél 1x, parkolni a benn tartózkodás alatt akármennyit, akárhányszor ki-be, az ember nem jókedvében jár kórházba...

Én el, láz fel, sejtjük, ez nem egy nap lesz sajnos, én 5-kor fel, nagyoknak reggeli+ebéd előkészít, 6-ra vissza kórház, Gabi a kocsival haza, zuhany, átöltözés, vissza kórház, vonattal dolgozóba, én őrzöm Csipetet. 10-kor nagyvizit, kell ulrahang, amint kicsit jobban van, éjjel sokat, sokáig fenn voltak, alig akart lemenni a láz, végre hajnalban. Délben újra 39,9, ez gáz, óránként mérik, pulzussal, légzéssel, délutánra kicsit jobb, enni még semmi (hajnalban hányt is, bár nem volt mit, 24 órája nem evett már).

Hat ágyas szoba, rajtunk kívül két pakisztáni anya, egymással panjabi nyelven, később érkezik egy litván fiú, egynapos sebészetre, másik szobában románok, indiaiak, nahát, fehér angol erre nem is lakik? de azért szépítenek csütörtökön, két sebészetes jön reggel, majd este haza. Csütörtökre már hat az infúzió, láz csak max 38,5, étvágy is megjön, ha éjjel láztalan, pénteken mehetünk haza.

És lőn, pénteki viziten megkapjuk az elbocsájtó, szép üzenetet, nem 100% nyugalommal: ebben a korban szokatlan ez a betegség, pláne egymás után kétszer, és ilyen súlyosan, 6 hét múlva kontroll, ultrahanggal, ennek időpontjáról levélben értesítenek majd (ma meg is hozta a posta).