Luca, update

   Ma délután hazatért a kis táborozó. A pénteki csúcsforgalomban persze késtek ( "traffic is a nightmare on Fridays, as we say, but did anyone, ever had such a nightmare..?  a Mester a nagy kedvencünk itt, naná hogy ő is félig magyar: jó pesti zsidó humor, angol környezetben, verhetetlen: apolitikus, igazi görbe tükör mindennapokról, trágárság és ripacskodás nélkül, sok szeretettel, csak ajánlani tudjuk! ősszel ha jól számolom 8 fellépése lesz a Wembley-ben és az O2-ban, ezek egyenként is több, mint 15.000 nézőt tudnak befogadni, és az összes jegy elkelt már régen).

 
   Sebaj, addig egy jamaikai anyukával beszélgettem, aki az indulásnál látta, mennyire zokogott Nyúl, amikor most a sulihoz értem, megállított, hogy van a kislány, beszéltem-e vele vagy tanárokkal, mi  a helyzet, neki is van három gyereke. Soha az életben nem találkoztunk, nem ismerjük egymást, másik form-ban vannak a gyerekek, de ez itt így természetes.
 
   És végre befutott a busz - ja, a várható késésről SMS-ben tájékoztatták a szülőket, majd a tényleges érkezés előtt 5 perccel az igazgató kijött a várakozókhoz: már az A12-n vannak, most beszélt a kisebb buszt vezető tanárral, Mr Udinnal, nincs főállású sofőr, több tanárnak van viszont buszra is jogsija, ők mennek a Warren-es Ford Transittal ilyen kirándulásokra,  minden OK, ne aggódjunk, és nagyon sorry a kényelmetlenség miatt.

   Egy másik Luca szállt le: nevetett, be nem állt a szája, mi mindent csinált: falat mászott, sárban kúszott, kötélpályán egyensúlyozott, tekézett, gágyézott, a csütörtök esti disco királynője volt: robot dance, háton pörgés (lesz értelme a mosásnak...), körbeállták és úgy tapsoltak a többiek, íjászkodott, ezt szeretné is folytatni, három lövéssel 27-et nyilazott elsőre...

   Köszönjük Susie, köszönjük, Warren School, köszönjük, London, köszönjük, Anglia!