Fear and loathing in Hegyeshalom

Nemzeti ünnephez nemzeti bejegyzés dukál!

A cím sajnos nem vicc, hamarosan hazalátogatunk, és fogadásokat lehet kötni, hogy belénk kötnek-e vagy nem. M először 1983-ban lépte át a bűvös/bűnös nyugati határt, aztán még sokszor, de a 2004-es EU csatlakozás után/óta legszörnyűbb rémálmában sem gondolt arra, hogy azt a fajta gyomorszorító rettegést újra éreznie kell majd valaha...kiengednek egyáltalán? hazafelé mit fognak elkobozni, miért fognak megbüntetni?

Life's good

  Ülök a teraszon, nézem a mókusokat, és a lányaimat, akik épp pacisat játszanak a kertben, fiam bringázni ment. Reggel voltunk "áruért", meg körülnézni a car boot sale-en, aztán a kiskereskedelem másik véglete következett, a helyi pláza (mérete összességében közelít egy pesti giga szörnyűséghez, de mozi meg étterem nincs), ott könnyű ebéd a látványpékségben: francia fahéjas rudacskák, virslis tekercs, majd néhány szétrúgott/kinőtt cipő pótlása, a ház asszonyának egy Starbucks kávé, csak elvitelre, juharsziruppal, fahéjjal, lötyögés, Poundland shop (minden 1 font, tényleg), elveszett Csipet fülbevaló pótlása majdnem.

   Sütőben új-zélandi bárány szeletek, meg némi brit malac karaj, karibi és indiai fűszerekkel pácolva, hamarosan angol sajtszósszal és cheddar-al nyakon öntve/beterítve, az olaszos/görögös saláta már készen, ruccola, paradicsom, jégsaláta, uborka, kaliforniai paprika, török olíva, spanyol sherry ecet. Az indiai rizs majd frissen, hosszú szemű basmati fajta, közben torkom öblögetem ír whiskyvel és japán Asahi sörrel,  hm, nem is rossz itt...