Luca miatt hagytuk ott Mo-t 2011-ben: ott kukába dobta volna a magyar társadalom, amelyik nem képes elfogadni, feldolgozni, megbirkózni a mássággal/ot en bloc: vakok, bénák, buzik, idióták, autisták (szándékos az eros kifejezés, én kérek elnézést). Hogy miért, arról sok konyvet lehetne írni, valn aki megtette, és majd még sokan megteszik.
Ami nekunk, NEKEM fontos: három napja lakunk az új házban, két napja Luca az utcabeli gyerekekkel játszik, kutyat sétáltat, labdázik, bujócskázik, azaz él, mint egy átlagos, hétkoznapi, ún. NORMALIS embergyerek. Ma reggel vissza kellett mennunk Alan Gardens-be levelekert stb, rákérdeztem, melyik ház a jobb, Erd, Alan Gardens vagy Ch 100, hezitálás nélkul jott a válasz: Ch 100, itt sok barátom van!
Tudom, onigazolás keresése, tépelodés, vívódás, onmarcangolás, mind igaz, persze. DE, amikor látom az én drága kicsi lányomat boldognak, el- és befogadottnak, akkor én is megnyugszom kicsinyt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése