Cosmopolitan

Na ja, vállalom, úgyis a fejünkhöz vágták már páran: nem vagyok kuruc, szabadságharcos sem, sőt, ha így jobban tetszik: megalkuvó, opportunista, bár én inkább úgy mondanám, a saját, de elsősorban is gyereki életéért, jövőéért aggódó apa. Igen, jobb itt élni, a hétköznapok sokasága vidámabban, nyugodtabban telik. Itt csórónak számítunk, és mégis jobban élünk, mint a magyar középosztály jelentős része. És megint, nem az anyagiak, hanem ahogyan bánnak velünk hivatalok, iskolák, vagy a közért pénztárosa. Itt a lényeg, ahogy kedves Tomi szomszédom írta valamelyik jegyzetemnél: a JÓ LÉT, nem a jólét a lényeg.

  Aki ismer, tudja, kedvelem a malátaszörpöket (sör), hát itt a garázsban jelenleg van ír, ausztrál, indiai, japán, kínai, amerikai és persze angol is, mikor melyikhez támad kedvem, azt pattintom fel. Igen, ezt Pesten is meg lehet tenni, csak győzzed anyagilag.

  Az emberek általában jókedvűek, mosolyognak, és figyelnek egymásra. Ez a birodalom is nagy volt egykoron, Viktória idején, 1900 körül az ismert világ 25%-a az ő alattvalója volt, ekkora, de még ehhez mérhető sem volt az elmúlt pár száz évben. Itt is volt Trianon, a gyarmatok pápá, de valahogy másként élik meg, így csinálják az ókor óta, pragmatikusan: a kereszténység terjedése idején az aktuális királynak két oltára volt, egy pogány, meg egy keresztény. Most majd megkapom, hogy hűtlen vagyok, meg gyökértelen, meg köcsög. Hát, legyek inkább az, de morfondírozzak a tetves röghöz kötöttség helyett, hogy itt, vagy  Amerikában vagy Kanadában akarok-e élni családostól jövőre. Ahol biztosan nem, az a Kárpát-medence.

Rögök

Ma fél füllel egy költöztetős cégről szóló műsort néztem/hallgattam a BBC-n. A Pickford három percenként költöztet egy-egy családot az Egyesült Királyságban (az itteniben, nem az ottani lázálomban). Egy átlagos brit 7x (hétszer) költözik életében, nincs is olyan gond, hogy Nyírségből nem tud/akar a kutya se Győrbe menni dolgozni. Mert az is tény, hogy egyrészt jóval később vesznek házat, lakást, 40 körül, nagyjából megállapodva, másrészt sokkal könnyebb eladni és venni másikat, vagy kiadni a mostanit, és bérelni egy másikat amíg kialakul az új meló stb. Észak-Londonból, pl Enfield, eljutni dél-Londonba az itteni hatékony tömegközlekedéssel is kb két óra. Tehát a sorrend: 1, munkahely 2, iskola (ha van gyerek) 3, lakás, azaz nem a gombhoz a kabátot.
  A költözésnek komoly háttéripara alakult ki: self storage cégek százai, azaz kisebb-nagyobb helyiséget lehet bérelni akár egy hétvégére is, költöztető cégek, furgon bérlés stb stb. A lakások/házak kicsik, a gépeket, mint mosógép, hűtő, mosogatógép stb szinte mindig benne hagyják, tehát kis lakásból, kevés cuccal, igazán nehéz bútorok nélkül = könnyen, gyorsan, olcsón lehet mozdulni.

Munkálkodunk, folyt. 3.

ÁLLÁSKERESÉS

A "betelepülésünk" talán legfontosabb része, hiszen valamiből meg kell élni és a számláinkat ki kell fizetni. Ideje állást keresni.

Rengeteg tévhittel és előítélettel találkoztam azóta, hogy eldöntöttük, itt próbálunk szerencsét. Nem tudok minden szektorra érvényes okosságokat leírni, inkább általános dolgokról lesz szó, megfűszerezve a saját tapasztalataimmal.

Korábban már említettem is, hogy angol nyelvtudás nélkül nem lehetetlen, de macerás, és főleg nem kifizetődő dolog állást keresni, már ami az elvárható jövedelmet jelenti. Ráadásul (és erre egy későbbi bejegyzésben fogok majd kitérni) minél alacsonyabb bevétellel számolunk, annál nagyobb tartalékot érdemes kihoznunk, mert a különböző juttatások átfutási ideje 6 hónap!

Vágjunk bele. Még indulás előtt!