Munkálkodunk, folyt. 2.

BANKSZÁMLANYITÁS

Miután megérkezett a jogosítványunk, elindulhatunk egy szimpatikus bank irányába. Tapasztalatom szerint érdemes odafigyelni, mert jó pár bank még nem ajánlja kapásból a nulla fontos számlákat, hanem mindenféle feltételhez (legalább fél éves számlatörténet vagy egy éves fizetős banki előélet stb.) köti az ingyenességet. Nekünk a Barclays-nál van számlánk, Norci a NatWestnél nyittot. Angol jogosítvánnyal ez kb. 20 perces mutatvány, nélküle kicsit tovább tart, mert igazolnunk kell az angliai lakcímünket vagy egy könyvelővel, vagy a választott orvosunkkal, és három havi angol nyelvű magyar bankszámlakivonatot és angol nyelvű magyar vagy helyi közüzemi számlákat is kell prezentálnunk.

Marci és Norci ingyenes csomagot kértek, amihez VISA kártya is jár (online-offline használható). Én prémium ügyfél vagyok, amiért 15 fontot fizetek havonta, viszont a kocsinkra egy teljes Európára is érvényes un. Break-down coverral együtt (ha bárhol lerobban a kocsi, jön a sárga angyal, és vagy azonnal javít, vagy ingyenes elszállít, javít és még minket is elszállásol, és/vagy azonos kategóriájú cserekocsit ad), telefonbiztosítással, utas és poggyászbiztosítással meg hasonló finomságokkal. Átutalás, pénz felvétel, lekötés, csekkfüzet, homebanking és minden vacak ami a napi bankoláshoz kell TELJESEN INGYENES. Kártyadíj, nyomtatási díj, dátumfelár, jatt és lezárási jutalék nincs.

SZÁLLÁS

1. A kezdetek

Érdemes otthonról elintézni az első időszak szállását, mert nem költséghatékony az utcán bóklászva éjjeli menedéket keresni. Több variáció is szóba jöhet, lehetőségek és ízlések szerint

 a) Ismerősök, barátok: nagyon egyszerű, előnye, hogy a kezdeti adminisztrációban-álláskeresésben-lakáskeresésben is tudnak segíteni, támogatnak és "pótolják" a családot - innen biztosan záros határidőn belül tovább kell lépni.

b) Szálloda: nagyon drága, de ha valaki luxusra vágyik, akkor hajrá. Pénztárcánknak megfelelően nagyon gyorsan el kell hagyni az épületet, és nem biztos, hogy addigra rendeződnek állás-szállás ügyeink. Inkább spóroljunk és ne ezt a változatot részesítsük előnyben.

c) Bed-and-breakfast: meglehetősen normális árak, maximális függetlenség, no segítség, akár két nap után tovább állhatunk, nincsenek kötelezettségek sem.

d) Magyar közvetítők: főleg nagyobb városokban vannak, saját irodával ajánlanak elsősorban szállást, beköltözőknek ügyintézési segítséget. Nem olcsó, a szállások nagy része pedig egy lepukkant koleszra emlékeztet, amit senki nem takarít, és ha az ember kifogja, akkor a kedves lakótársak az ebédlőasztalra hamuznak és idétlen tanácsokat osztogatnak. Az újabb épületekben egy szoba pedig annyiba kerül, mint egy komplett háromszobás lakás bérlése.

Előnye, hogy szinte azonnal kaphatunk szállást, otthonról is intézhető a budapesti képviseleten keresztül. Kiterjedt kapcsolatrendszerüknek köszönhetően gyorsan lehet álláshoz jutni, segítenek bankszámlát nyitni és az ügyes-bajos hivatali ügyeket intézni. Képesek lakcímigazolást adni jogosítvány nélkül érkezőknek, vagy azoknak, akik nem szeretnék lecserélni a magyart. Rövid és középtávon használhatóak, inkább azoknak, akik még nem igazán döntötték el, hogy maradnak vagy visszamennek, nem vagy alig beszélnek angolul és nagyon keveset keresnek.

Hátrányai több rétűek. Nagy zömmel itt olyanok laknak, akik nem tudnak vagy nem akarnak kilépni a mosogatópult mögül, és kiszabadulva az otthoni szülői kötöttségekből jókedvűen eldagonyázgatnak a koleszban és a maradék pénzüket cigire meg alkoholra költik. Ugyanúgy vinnünk kell törülközőt, fogast, ágyneműt (takarítószereket), mintha saját házba költöznénk, a mosógépnél pedig még sorba is állhatunk - nem beszélve a ruhaszárító kötélről.

Sajnos az ügynökségnél bonyolítóként alkalmazottak is rátesznek egy lapáttal, mert meggyőződésük, hogy magyar Londonban CSAK a mosogató-porszívó-lapát szent háromszögében érvényesülhet és netovább, így ennek fényében hátráltatják néha az elhelyezkedést is. Saját fülemmel hallottam egy holland-német-angol szakos diplomásnak amikor azt mondták, hogy a diplomájával itt semmire sem megy, de a szomszéd hotel éppen keres konyhalányt, ha gondolja akkor hétfőn kezdhet.

Legjobb vicces történeteim mégis innen vannak, talán azért, mert amikor oda kerültem két hétre, ez egybeesett az első munkám kezdésével is, és ez utóbbi sikerült feledtetni az előbbi korlátain, és kicsit kívülállóként nézhettem a többiek tevékenykedését.

Érkezésemkor éppen lakógyűlés volt, mert az iroda akkor gyűjtötte be a heti lakbért mindenkitől. Egy kb. 3 négyzetméteres szobáért fizettem 120 fontot hetente, kilencünkre jutott egy fürdőszoba és egy kb. 5 négyzetméteres konyha-étkező, ami a zsebkendőnyi, teljesen elhanyagolt kertre nézett. Ingyen wi-fi volt, tévé/rádió nuku, se egy szék ahol leülhetnél. Az én ablakom is a kertekre nyílt, így éjszakánként élvezhettem a helyi council estate-be szorult kisebbség és bevándorlók által tarkított utca zaját.

Tehát a lakógyűlésre vissza: előttem érkezett nyíregyházi párnak magyarázták nagy lendülettel, hogy mik a szabályok (kerten keresztül közlekedünk, nem zárjuk az ajtót), és hogy a szent háromszög kombót hogyan lehet jól megcsípni magyar módra: kell VALAKI aki beajánl a munkára. Az éjszakás műszak a legvalószínűbb, és ha szerencséd van, akkor magyarok között dolgozhatsz, mert akkor legalább érted mi a feladat. A közel 27,5 perces fejtágítás után a fővezér (másfél éve lakott a házban) rám nézett és nekem szegezte a kérdést:

- Hello. Ki vagy?

- Sziasztok, Gabi vagyok.

- Mikor jöttél Londonba?

- Két hete.

- Van már munkád?

- Igen.

- Tééééényleg? Te tudsz angolul??? És hol dolgozol?

- Cityben egy német bankban vagyok az igazgató asszisztense.

.

.

.

.

.

.

- Aha. És kid dolgozik ott?

- Senkim. Jelentkeztem az álláshirdetésre a neten, és felvettek.

- Ilyet még nem hallottam... Oszolj mindenki!

Azóta én vagyok az elrettentő példa, mumus, mesebeli szörnyeteg, kivétel erősíti a szabályt stb., akin át lehetett nézni, mert ilyen biztosan nincs.

Jártam aztán ugyanezen ügynökség másik, felújított tömegszállásán is, ahol lehetett lakosztályt bérelni (szoba-konyha saját fürdőszobával). Nagyon közel volt a metróhoz, egy régi 10 emeletes épületet kupáltak ki és alakítottak át normális szobákká. Itt akár hosszabb ideig is ellehet az ember, bár pontosan annyit fizet, mintha ugyanabban az övezetben egy háromszobás házat bérel. Előbbiben hetente kell lakbért fizetni és 2 hét a depozit/felmondási idő, viszont meglehetősen pici és minden extráért külön díjat kell fizetni (porszívó, mosógéphasználat a közös mosókonyhában, tv, tároló - ha kerékpárod van stb.) Saját háznál így első beérkezésre 6 hónap lakbért előre le kell tenni és van 1 hónap kaució is. Ezt is el lehet kezdeni otthonról intézni, és pár nap leforgása alatt beköltözhetünk egy saját bérleménybe. Ergo ez utóbbit kell választani.

2. Lépjünk tovább

Ha már van kezdeti szállás a fejünk felett, akkor érdemes elkezdeni a munkakeresést és a hosszútávú szállásunk felkutatását. A kettő szorosan összefügg, mert Londonban pl. ahol a város körül futó körgyűrű (M25) 600 km feletti méreteket ölt, és észak-dél illetve kelet-nyugat irányban metró/vonat akár 2,5 órát is utazhatunk (+/- buszozás és séta), ésszerű a munkahelyünk közelében lakást találni. Aki egyedül (gyerektelenül) érkezik, annak tényleg lehet szerencséje és két saroknyit kell csak ingáznia. Gyerekkel már érdemes megnézni az iskolákat is, és ekkor a belváros már ki is esett a lehetőségekből. 

Kerületenként és zónánként is változó árakkal találkozhatunk. Mindig vannak felkapott és kevésbé szerencsés részek, mint minden nagy városban. Van egy nagyon jó ingatlanos oldal: Rightmove, ahol kedvünkre válogathatunk lakások, házak között. Az árak nagyon jól tükrözik a helyszínt és a lakás állapotát. Itt is érvényes az, hogy ami nagyon olcsó, az nagyon gáz állapotban van, vagy rossz a környék, közlekedés stb. Rá kell szánni egy jó pár napot, amikor az ember ellátogat a lehetséges helyszínre és szépen gyalogosan végigjárja a környéket. Egyrészt meg lesz az első benyomás, másrészt az alapvető dolgokat is megnézhetjük, mint pl. orvosi rendelők, boltok, buszok, megállók elhelyezkedése.

A belvárosban nem nagyon vannak lakások, vagy inkább amolyan "buli-lakások". Buli helyen van, és állandóan áll a bál a környéken vagy a túristák miatt, vagy a tűntetések örömére. Viszont négykézláb haza lehet menni a kocsmából, ha valakinek ez szempont. A 3-as zónától kifele arányosan drágulnak az árak, a bevándorlók és színesedő bőrök arányában. Vannak iszonyatosan olcsó területek, és van a helyi Rózsadomb, amit itt Richmondnak hívnak (DNY London).

Richmond

Érdemes előre kigondolni, hogy mik azok a szempontok, amik fontosak a lakásban. Első a lakás fajtája (szoba, lakás v. ház) második a hely (körzet, kerület esetleg utca), aztán az ínyencségek (szobák száma, konyha, fürdők száma, garázs/tároló). Ezek alapján szűkíthetjük a keresést és egyszerűsíthetjük a lehetőségeket.

Ha kinéztük az áhított ingatlant, akkor időpontot kell kérni az ügynöktől, és jöhet a látogatás. Mára már szinte teljesen eltűntek a közvetlen lakásajánlatok, szinte mindenki közvetítőn keresztül ad bérbe vagy árul ingatlant. Meg kell nézni a ház állapotát, rá kell kérdezni a rezsire, helyi adóra (council tax), parkolási lehetőségekre és a leltárra (mi az, amit a házzal kapunk a látottakból). Lehet bútorozott és bútorozatlan ingatlanokat bérelni, előbbinél csak a ruháinkat és az edényeinket kell költöztetni, utóbbinál biztos nem fognak a kaucióból levonni, ha a gyerek összefirkálja a saját étkezőasztalunkat. Esetenként össze is lehet állni, ha valaki baráti társasággal érkezik, jobban jár mindenki, ha nagyobb házat bérelnek közösen, mint külön-külön egy-egy szobát, ám közös lónak itt is túrósodik a háta.

Praktikus, ha a landlady/landlord nem valahol a Bahamákon lakik, mert bármi problémánk támad, elég nehéz lesz rendezni a számlát vagy engedélyeztetni egy javítást. Léteznek un. managed property-k, amikor a bérbeadó ügynök házinéniként szerepel és őket lehet hívogatni, ha leáll a fűtés egy laza péntek délutánon.

Az árak nem alacsonyak, de nem is sokkal magasabbak, mint a jó kis frank alapú hitelkamatok, amik otthon röpködnek. És amiből ezt fizetni kell, az nem a magyar minimálbér.

Általános megjegyzés: nagyon sok magyarok lakta összeköltözős ház van, ahol vagy magyar a tulaj és így osztja a házra jutó terheket vagy csak a teret, vagy a főbérlő magyar és flat-shareként üzemelteti a saját bérleményét. Lényeg a lényeg: ezeken a helyeken rendszerint a közös élőtér (a konyha) a magyar gettó. Itt esténként összejönnek a lakók, és egymásra licitálva panaszkodnak, hogy milyen rossz itt nekik, mennyire hiányzik az otthonuk és milyen sz@r a munkájuk. Aki nem akar depresszióval küzdeni, képességei alatt teljesíteni (olyan munkát elvállalni, amihez túlképzett, de a többiek is ezt csinálják, akkor neki is jó lesz), örülni, hogy 12 pennyvel többet keres óránként, mint a másik szobában lakó, és sírva mulatni, az inkább keressen a neten vagy apróhirdetések között valami más nemzetiséget és vegyüljön.

Én a Cityben dolgozom, akárhol kereshettünk volna lakást, most az 5. zónában Chadwell Heath közelében vagyunk. Itt találtam a neten egy olyan iskolát, amire az otthoniak is rábólintottak anno, ezért szó szerint ráköltöztünk a sulira. (Erről bővebben majd az iskolaválasztós résznél.) A vonat csúcsidőben 3 percenként jön és 20 perc alatt a Liverpool Street Station-ön vagyok (ahonnan 2,3 perc a munkahelyem).

KÖZLEKEDÉS

Az egyik legdrágább mulatság Londonban, viszont működik és a járatok csúcsidőben szinte egymást érik. Összesen kilenc zónára van osztva a város, körvonalban felrajzolva, mint egy darts-tábla. a 7-9 zónák már annyira külvárosiak (észak-nyugat), hogy a legtöbb jegy oda nem is érvényes, a díjtáblázatokban 1-6-ig vannak felsorolva a tarifák. A tuti belváros az 1-2. zóna, itt van a City és a legtöbb múzeum, látványosság.

Többféle közlekedési eszköz és mód van, amit igénybe vehetünk, először a jegyek/bérletek:

1. Oyster kártya

Hitelkártya szerű mágneses lapocska, amivel bármilyen közlekedési eszközön utazhatunk Nagy-London belterületén (M25-ön belül). Buszra felszállva a vezetőnél kell csipogni. Metrónál és vonaton a kapuknál befele és kifele is érvényesíteni kell (rá kell illeszteni az érzékelőre). Különböző jegyeket tárolhatunk a kártyán:

a) Pay as you go: Mint egy feltöltős telefon. Rátöltünk 20 fontot, és addig utazgatunk, amíg a keretből futja. Előnye, hogy nincs lejárati határideje, bármerre mehetünk, amíg a pénzünkből futja, nincsenek területi korlátai. Hátránya: hamar le lehet cuppantani a keretet, főleg ha folyamatosan használjuk. Van egy napi limit rajta, de az elég magas, a napijegy árával egyező. Akkor érdemes használni, ha csak alkalmanként utazunk, vagy kiegészítésnek tartjuk a fix jegyünk mellett.

b) Heti jegy (7 days travel card): zónánként lehet vásárolni, a bejárni kívánt területekre érdemes megvenni. Előnye: a kiválasztott területen 7 naptári napon belül korlátlanul használhatunk minden tömegközlekedési eszközt. Hátránya: ha "határt lépünk", büntetést kell fizetni (vagyis ezért érdemes Pay-as-you-go keretet is tartani a kártyán). Jóval kedvezményesebb, mint a pay-as-you-go ára, de csak akkor, ha tényleg minden nap és sokszor/nagy területen utazunk, viszont korlátozott a felhasználási ideje. Ha valamiért nem tudjuk használni (megváltozott a program, betegség), akkor veszett fejsze nyele.

c) Havi/éves bérlet: hasonlóan működik a heti bérlethez, csak még kedvezőbb az ára.

Ezeket az állomáson a jegypénztárnál, automatákból vagy az interneten is meg tudjuk venni. Eleinte érdemes személyesen intézni, csak hogy érezzük az ízét a sorban állásnak és tuti azt vegyük amire szükségünk van. Legelső alkalommal amúgy is ezt kell tennünk, mert valahogy be kell szereznünk a kártyát is, erre most 5 font kauciót kérnek, különböző tokokkal osztogatják, és ha mégsem lenne rá szükségünk, akkor bármelyik állomáson leadhatjuk - depozitot pedig (de csak azt) visszafizetik.

Sorállás a Liverpool Street Station-ön

Internetes vásárlásnál regisztrálni kell a kártyát, és kiválaszthatjuk, hogy milyen jegyet szeretnénk. Figyelem: 24 óra az átfutási idő, ezért csak akkor használjuk, ha előre megterveztük az utat és nem azonnal indulnánk neki a városnak (erre csak a személyes feltöltés ad lehetőséget). Mielőtt fizetnénk, meg kell adni a helyet, ahol aktiválni tudjuk a feltöltésünket. Ez azt az indulási vagy célállomást jelenti, amerre menni szeretnénk, ugyanis csak annak a helynek a kapuinál lesz majd rácsippantva a megvásárolt egységünk és sehol máshol.

2. Papír alapú jegyek

Kis karton kártyák mágnes csíkkal, különböző kódokkal és színekben. Ezeket a buszon vagy felmutatni kell, vagy a metró/vonat kapukban a megfelelő nyílásba bedugni. A kapu akkor nyílik, ha a középtájt lévő nyíláson kiköpott jegyet kivesszük.

a) Napi jegy: Vagy 24 órára érvényes, vagy bizonyos állomások közötti közlekedésre alkalmasak. Nem nagyon használják, inkább túristáknak van, illetve a repülőtereket ezzel lehet megközelíteni. A reptéri transzferekre az Oyster kártya nem használható.

b) Vonaljegy vonatra (point-to-point ticket): általában heti, havi vagy éves változata van, és fényképes igazolvány szükséges hozzá, amit 3 perc alatt bármelyik állomáson kitöltenek. Ezután megvehetjük a papír alapú jegyünket. 

16 év alattiaknak Londonban külön fényképes igazolványt lehet kérni (fent a képen zöld színű), iskolai igazolás és 10 font ellenében állítják ki, amire az Oysterhoz hasonlóan tudunk egyenleget vagy diákbérletet töltögetni, jóval kedvezményesebb tarifáért, mint a felnőtteknek. Ha csak látogatóban van diák nálunk, annak is lehet heti travel cardot olcsóbban venni, viszont a pay-as-you-go tarifája a felnőttekével lesz egyenlő.

A helyi diákkártyával a buszokat ingyen használják a gyerekek, 11 év alatt pedig felnőtt kíséretével még jegyre/kártyára sincs szükség, minden tömegközlekedési eszközt fizetés nélkül vehetnek igénybe. 

A gyalogláson kívül a buszozás a legolcsóbb mutatvány (heti jegy, amit szintén az Oyster kártyára csippantanak rá most 18.80 font korlátlan használattal), de nem javasolt, főleg hétköznapokon, mert lejár a személyije az embernek, mire eljut a célállomásra. Ráadásul az összes járat amolyan városnéző cirkuszmenetben van, azaz minimum egy fontos látványosságot útba ejt, minden állomáson, fánál és öngyilkosjelöltnél megáll és persze a bal oldalon közlekedve "onnan jön amerre mennie kellene". Eleinte tuti rossz irányba fogunk felszállni. 

A kijelölt megállóban (bus stop) ha ott ácsorgunk, vagy ha leszálló van megáll, a requested stoppokban viszont erőteljes karmozdulatokkal kell integetni (de nem bemutatni!), hogy fel szeretnénk szállni. A telepi minijáratok (kicsik, mint a Várbusz), ott állnak meg, ahol valaki leinti őket, nincs kijelölt megállóhelyük, csak útvonaluk. Minden járatra lehet a sofőrnél is jegyet venni, pont kétszer annyiba kerül, mintha előre megváltanánk az automatából, nem beszélve a kedvezmények teljes elvesztését.

Most már fel vannak szerelve a buszmegállók rendes menetrenddel és térképpel, valamint a buszokon megy egy világító faliújság a végállomás és a következő megálló nevével és mindezt már be is mondja egy csinos női hang is a gyengébbek kedvéért. Ha már rutinosak vagyunk, vagy nagyon ráérünk és tudjuk, hogy messzire megyünk, akkor érdemes (ha van) az emeletre felcaplatni (óvatosan, mert meredek és a buszsofőrök Forma 1-es pilótának képzelik magukat), onnan viszont a kiválasztott megálló előtt idővel le kell tápászkodnunk, ami már egyszerűbb, mert ahogy fékez a busz, simán leesünk a lépcsőn. Ha nincsen fent ülőhely, akkor le kell jönni, mert (és erre a sofőr is figyelmezteti a kezdőket) az emeleten szigorúan tilos ácsorogva utazni. Azt csak az alsó szinten engedélyezik.

A csipogás miatt első ajtón lehet felszállni, ehhez kellemes kígyózó sorok alakulnak ki már a megállókban. Forgalmasabb helyeken, ahol akár 25-30 busz is jár, csoportokba szedve külön-külön megállójuk van egyes járatoknak, nem 452 utas fog 6,79 négyzetméteren tolakodni, hanem 8-9 megállóban szépen libasorban várakozni. Minden megállóban van részletes térkép, hogy az adott busz adott irányban az utca/tér pontosan melyik részén áll meg. Jó nehéz ezeken kiigazodni, ha időre megyünk valahova, akkor 1. felejtős, 2. szánjuk elég időt (mondjuk egy órát) arra, hogy el fogunk tévedni.

Amit a vonat 15 perc alatt tesz meg (Chadwell Heath - Stratford), ugyanazt a 86 busz nyílegyenesen, átszállás és dugó nélkül hétvégén 1,5 óra alatt.

A díjakra visszatérve egy kis összehasonlítás: mi az 5. zónában lakunk:

- Pay-as-you-go-val 8.80-at fizetnék naponta a bejárásért (5 napra 44 font)

- Heti travel carddal: 49.80 a díj, kb. egy plusz megálló vagy egy hétvégi utazásnál már megéri heti jegyet váltani.

- Havi travel carddal: 191.30 a díj, olcsóbb, mint hetente venni jegyet.

- Havi vonatbérletem 139.40-be kerül, amivel ugyan kötve vagyok a vonathoz és Chawell Heath-Liverpool Street között használhatom csak (ezek között bárhol le és felszállhatok), de mivel nekem ez az etalon, és hétvégén is ritkán megyünk más irányba, ezért ez a legolcsóbb és legegyszerűbb megoldás. Ha mégis megyünk valahova, akkor ott a Pay-as-you-go keretem, illetve a kocsi :)

Londonon kívülre is érdemes előre jegyet és helyet foglalnunk, távolsági járatokon tilos ácsorogni a menetidő alatt, ráadásul olcsóbb a neten fizetni, mint helyben. Ez érvényes a vonatokra és a buszokra is. 

Indulás előtt tessék útvonalat tervezni, erre a legjobb - mily meglepő, a tfl saját oldala (Transport for London). Nagyon praktikus térképeket is tudunk onnan letölteni, a nagy felbontású teljes London metró/vonat részt mai napig használom. Itt egyébként az aktuális díjakat is ki lehet silabizálni és költségelemzéseket lehet gyártani, hogy mi az aktuálisan legolcsóbb.

És egy kis tánci a végére: T-mobile flashmob a Liverpool Street Station-ön - csak hogy tudjátok hol esz a fene minden nap :) és igen, ennél jóval nagyobb tömeg szokott ott lenni. Viszont a bemondó csaj most is működik :D

Következő rész: álláskeresés