tény 1: gyerekkorom óta vonzott Eszak-Amerika, a nagy távolságok, a nagy lehetoségek, a valódi újrakezdés, tabula rasa világa
tény 2: valahogy mindig fázis késésben voltam ezzel a kérdéskorrel kapcsolatban; lemaradtam (mert nem értem fel ésszel 18-19 évesen, mekkora a tét) 1984-85-ben a politikai menekult statuszos emigrációról
tény 3: lehetett volna/volt még pár dobásom 1987-88 táján is, Skandinávia vagy Ausztrián át USA, Ausztrália, Kanada, ezt már inkább én akartam de a korulmények nem engedték (shit happens)
tény 4: amikor végul az emigráció mellett dontottunk 2011-ben életem párjával, USA/Kanada nem volt reális lehetoség, mentunk/jottunk a legkozelebbi kozos tobbszorosbe: UK
tény 4: az emúlt negy évben folyamatosan figyeltem a lehetosegeket UK-CAN viszonylatban, felmerultek opciók de nem a realitások talaján
tény 5: az elmúlt két hétben tálcán tették elém az állandó kanadai tartózkodási engedély lehetoségét
tény 6: nem megyunk
a kérdés jogos: GM, te tiszta hulye vagy vazzee??????
tény 7: a gyerekeink élete, jovoje, boldogsága. Fáj, nagyon fáj nekem, de az én álmaim megvalósítása nem egyenlo az o legjobb sanszukkal. Es én mindig a legjobbat akartam tenni (angolul jobban atjon: to do the right thing).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése