Egy kis Magyarország

   A lányok útlevele októberben le fog járni. Mivel május végén Loire völgyi kastélyok -  Barcelona (Tarragona) - Párizs körutazást tervezünk, mi több, lefoglaltuk, kifizettük stb még tavaly, és UK-ba be/visszalépni csak minimum 6 hónapig érvényes okmánnyal lehet, 2012 novemberben gondoltam, ideje időpontot foglalni a fényes tekintetű konzul úrhoz ez ügyben. Na, röpke négy hónapra kaptunk is helyet (nem vicc), 2013 március 8-ra (nőnap, 2 csajsziról van szó végül is). A mit kell vinni listát 2-3 nap és tejcukor szegény étrend mellett sikerült nagyjából megfejtenünk, a költségek végén következetesen megjelenő "konzuli díj" örök rejtély marad: miért, mennyi, stb, de ilyen lényegtelen, elhanyagolható apróságokkal a nemzeti honlap nyilván nem foglalkozik: találd ki, sejtsd meg stb (egy hétig próbáltam telefonon elérni a követséget, a "hívását fogadtuk, majd talán fel is vesszük a kagylót, de inkább bontjuk 3 perc után, kapd be görény emigráns" scenario negyvenkettedik meghallgatása után ezt a hobbimat feladtam, mea culpa).

   Kitartóak vagyunk, megérkeztünk a csodák palotájába (London talán legdrágább, legelegánsabb negyedében található a követség+konzulátus, két épületet magába foglaló, impozáns aka nem semmi vazze együttese), idő előtt. A helyi kb 200.000 magyart kiszolgáló komplex váróterme méreteiben a nappalinkkal vetekszik, szerencsére percek alatt behívtak Szezám tárulj jelszóval a tényleges ügyintézőkhöz. Ők nagyon kedvesen, kissé sután de segítőkészen, 15 perc alatt elvégezték amiért jöttünk: 2 x 2500 Ft helyett 2 x 41 fontért (kb 2x 13.000 Ft) 4-8 hét alatt útlevélhez jutnak a lányok, halleluja!

   Amíg a váróban voltunk, egy nagyon édes beszélgetésnek lehettünk tanúi: idősebb, elegáns úr lép a "no appointment" ablakhoz, és tökéletes angolsággal kérdi: diplomata vízumot szeretnék, íme a dokumentumok. A megjelenésében, szellemi színvonalában Mo-i Tesco pénztáros szintjén kvalifikált ügyintéző konstruktív válasza: áj dont andersztend vat ju széj (egy bocsika, azaz sorry elfért volna, függetlenül mindentől, szerintem...) , de amúgy sem jó a nyomtatvány, amit hozott. Az úr: nos, ezeket az Önök honlapjáról töltöttem le...ügyintéző vad telefonálásba kezd az ablak másik oldalán, a "nem jó ez a papír" végül is jó, átveszi nagy puffogva (ismerős szitu sokaknak ugye? tök nagy honvágyam támadt rögtön!)

   Valamint egy síron túli hang időnként megszólalt, X-et Y-t szólítva, persze kurucosan csakis és kizárólag MAGYARUL, pl: "Mr Henderson, vízum ügyben kérem fáradjon a 2. ablakhoz" Hááááát, neve alapján Mr Henderson max a saját nevét érthette meg ebből, hogy hová, mikor és miért, azt nem biztos.


Magyarország, továbbra sem szeretlek