Újabb frissen érkezett bevándorló csapatot istápolunk mostanában: volt szomszédunkat és családját. Mostanra rutinos "Keresztapa" lettem, napok/pár hét alatt lakás, munka, cégalapítás stb lezajlott. A Kárpát-medencéhez szokott lelkeknek az ügyintézés során tapasztalt döbbenetesen sok pozitív élmény közül mégis kiemelkedik kettő.
Az un. NI szám az UK/GB letelepedés kulcsfontosságú, egyben gyakorlatilag egyetlen állami megmérettetése: ezzel lehet körzeti orvost megkeresni, adót fizetni/visszaigényelni (adójóváírás az alacsony keresetűeknek), családi pótlékot kérni, a munkáltatók biztosra mennek, enélkül szívják a fogukat sokszor, merjék-e alkalmazni a jelentkezőt stb stb. Apja és fia egy napra, fél óra különbséggel kaptak időpontot, mentünk együtt, tolmácsra szükség lesz.
Öt percet késtünk, de nem dobtak ki, hamarosan szólították mindkettőjüket külön-külön ügyintézőhöz, ajaj, most mi lesz, semmi, David (mint nem sokkal később megtudtuk keresztnevét) bevállalta a magyarokat. Dodi sík ideg, gyomra remeg, ilyen lehetett Staten Island talán annak idején, a tét valóban nagy, ha görény az officer, beleköthet sok mindenbe, alig 10 napja vannak az országban. David jópofa, viccelődik, egyeztet a főnökével, ne ez hanem az legyen a jogalap, neki is, Dodinak is gyorsabb/egyszerűbb így, persze semmi trükközés, inkább tanács, javaslat. Pár perc alatt kiderül, a környéken lakik, ad tippeket, hogyan találhatnak új ügyfeleket az autószerelő műhelybe, további öt perc, elkéri a számukat privátban, kéne olajcsere a Focus-on, meg van egy öregecske Fiesta a garázsában amit eladna kis pénzért.
Hogyne, mondják a mesterek, anyag árban, munkadíj nuku, NEEEEM, mondja D, ragaszkodik a fizetéshez, a mobil szerviz kb 100 font munkadíjat kér, ha tudnak kevesebbet ajánlani (naná, fél óra az egész), velük csináltatja.
Azaz,
1) kidoblak te köcsög, késtél 5 percet
2) amúgy is kidoblak, nem tetszik a pofád
3) ha 1 és 2 nem jött össze, szétszopatlak te féreg bevándorló
4) ha 1-3 nem jött össze, kiutasítalak csak azért is (nincs rajtad füstszűrős sapka)
HELYETT emberi hozzáállás, hivatalból nem kötelező tanács és segítség, mindez kedvesen, jópofán.
24 óra sem telt el, az átmeneti műhelyük jamaikai szomszédja szerzett munkát, elvitte őket kocsival alkatrészért, és adott egy nevet a környéken, aki gépmunkát csinál (aki érti, tudja mi ez, nem magyarázkodok). Mr Woodley a telefonban is bűbáj, 10 perc és ott vagyunk, a ház mögötti sufniban komoly gépek, ránézésre 65, valójában 83 (!!) a bácsi. Honnan is jöttünk, Budapest?! három éve, azaz nyolcvan évesen ott jártak egy görbe hétvégére a feleségével, és persze "Puszkasz, Hidekut" , 14 éves volt a 6:3 idején...itt is kézzel-lábbal, kedvesen segíteni próbál, a feszültségnek nyoma sincs már régen.
Hát, ennyit az idegengyűlölő, kirekesztő, utálatos, hideg, barátságtalan angolokról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése