Cosmopolitan

Na ja, vállalom, úgyis a fejünkhöz vágták már páran: nem vagyok kuruc, szabadságharcos sem, sőt, ha így jobban tetszik: megalkuvó, opportunista, bár én inkább úgy mondanám, a saját, de elsősorban is gyereki életéért, jövőéért aggódó apa. Igen, jobb itt élni, a hétköznapok sokasága vidámabban, nyugodtabban telik. Itt csórónak számítunk, és mégis jobban élünk, mint a magyar középosztály jelentős része. És megint, nem az anyagiak, hanem ahogyan bánnak velünk hivatalok, iskolák, vagy a közért pénztárosa. Itt a lényeg, ahogy kedves Tomi szomszédom írta valamelyik jegyzetemnél: a JÓ LÉT, nem a jólét a lényeg.

  Aki ismer, tudja, kedvelem a malátaszörpöket (sör), hát itt a garázsban jelenleg van ír, ausztrál, indiai, japán, kínai, amerikai és persze angol is, mikor melyikhez támad kedvem, azt pattintom fel. Igen, ezt Pesten is meg lehet tenni, csak győzzed anyagilag.

  Az emberek általában jókedvűek, mosolyognak, és figyelnek egymásra. Ez a birodalom is nagy volt egykoron, Viktória idején, 1900 körül az ismert világ 25%-a az ő alattvalója volt, ekkora, de még ehhez mérhető sem volt az elmúlt pár száz évben. Itt is volt Trianon, a gyarmatok pápá, de valahogy másként élik meg, így csinálják az ókor óta, pragmatikusan: a kereszténység terjedése idején az aktuális királynak két oltára volt, egy pogány, meg egy keresztény. Most majd megkapom, hogy hűtlen vagyok, meg gyökértelen, meg köcsög. Hát, legyek inkább az, de morfondírozzak a tetves röghöz kötöttség helyett, hogy itt, vagy  Amerikában vagy Kanadában akarok-e élni családostól jövőre. Ahol biztosan nem, az a Kárpát-medence.