Szösszenet

Már tíz napja történt az eset, de mivel a végkifejletre várni kellett, ezért csak most került terítékre. Néhány hétig nálunk vendégeskedett Tünde Egerből és kamasz lánya, Zsófi. A vendég nappalit és fürdőt használják, utóbbinak van egy elfordítható, nem kulcsos zárja, csak belülről. Szombat este, mikor Bogiék is nálunk voltak, hazavinni Bibipet, a család eddigi, szívünknek amúgy igen kedves autóját (távozásának oka a kormány politikailag nem korrekt elhelyezkedése: balos), Zsófi bement a lenti fürdőbe 18:00 körül, majd egy darabig ott is maradt: a zár megadta magát. Zsófi benn, mi kinn, mondjuk pisilnie ha kellett vagy szomjas volt, ez nem volt gond, némi szappan is akadt odabenn, ha minden kötél szakad, lehet rágcsálni...

Próbáltuk a zárat kinyitni, feszegetni, Zoli szakszerűen lebontotta amit tudott, de nem ment. Ablak nincs, másik ajtó nincs, ekkor már jó órája Zsófi benn, agent-nek nincs hotline, landlady nem adta meg a számát, vagy betörjük az ajtót, vagy irány a világháló, 24 órás lakatost keressünk.

Gugli a mi barátunk, rögtön feldobott jó párat a környékről, telefon, persze, jövünk, mondom, tessék TÉNYLEG sietni, lány odabenn. Bő óra elteltével megérkezett Jason, tökéletes cockney kiejtéssel, huszonéves helyi locksmith. Ajtó megvizsgál, konstatál, zár tényleg kuka, irgalmatlan fúró elő, féltérdre ereszkedik, pár másodperc, szezám, tárulj, ajtóban megjelenik a csinos rableány, Jason kap az alkalmon, ha már úgyis térdepel, a lány meg OK: will you marry me!???!  Megkönnyebbülés nagy, számla úgyszintén, de eljegyzés egyelőre nuku. Hétfőn ügynöknek telefon, vattafak, persze majd továbbítja  a sztorit landlady-nek. Ő sameszt héttel később kiküld, aki konstatálja, zár kuka (ezt már mi is mondtuk, Jason is...), mást nem lehetett tenni, kérdem: confirmed? hát, landlady majd eldönti. Ma végre újra telefon tőlük, landlady fontolóra veszi az igényt, csak lássa a számlát, amit Jason a szerelemtől elvakulva elmulasztott elküldeni eddig (itt is csak iparos az iparos, hehe)