Új városunk: London

Nos, megérkeztünk. Voltaképp már egy hónapja, és az elmúlt hetek a fészekrakás jegyében teltek. A házat, amit korábban, még otthonról kinéztünk  csak némi késedelemmel tudtuk átvenni az előző bérlő miatt, így a pár napos vendégeskedésből Viktoréknál majd' két hét lett. Mivel ők négyen laknak egy ekkora családnak ideális méretű, azaz nem túl nagy házban, a további öt ideiglenes lakóval a helyzet egy menekülttáborra hasonlított leginkább (türelmüket és kedvességüket ezúton is köszönjük, a kerti hall of fame -ben egy helyet fenntartottunk nekik).

Kis kertünk Marcival és Lucával

Füri

Konyhai csendéletek

Benedek kuckója

Emeleti "virágos" füri

Lányok birodalma

A letelepedéshez szükséges hivatalos ügyek frappánsan és a magyar bürokráciához szokott léleknek meglepő udvariassággal, rugalmassággal zajlott/zajlik. A TB szám beszerzése egy telefonhívással kezdődik, ehhez ha kell, díjmentes lehetőséget biztosítanak a helyi munkaügyi központok (JobCentre), én kedden felhívtam őket, péntekre kaptam időpontot az interjúra, ez a beazonosítást és a személyes körülmények megismerését jelenti. Mivel Gabi már UK tax payer egy ideje, rendelkezik NI számmal (National Insurance), én pedig self employed lettem, ez igen gyorsan zajlott, és öt nappal később kézhez is kaptam az értesítőt a számommal. Ezt a levelet már el is fogadják a legtöbb helyen lakcím igazolásként is, amíg le nem cserélem a magyar jogsit UK-ra, hordom is szorgosan magammal. Ez a levél és a lakásbérleti szerződés már elég volt normál bankszámla nyitásához, ahol a hazai szokásoktól eltérően valódi 0 GBP számlacsomagot választottam. Nincs minimum utalás stb, vagy rejtett ilyen olyan díj, jutalék, költség, egyszerűen minden 0: utalás, készpénzfelvét, internet banking díja, a másik oldalról a látra szóló kamat is 0, ami egyébként nem túl nagy érvágás a 2% körüli alapkamatból adódó 3% körüli betéti kamatok ismeretében. Viszont nagyjából 4.000 GBP megtakarításig 3,4 % , adómentes kamatozású alszámlát nyitnak (persze 0 költséggel) a polgárnak.


    Jogsit a héten cserélem, szombaton vesszük át az új autót, persze használt, de hét üléses, alig 41.000 mérföldet futott Zafira, második tulajtól, a klasszikus vidéki női sofőrtől, automata, klíma, napfénytető stb, garanciával, vezetett szervizkönyvvel, előző vizsgák (MOT) papírjaival, HPI clear, azaz igazoltan balesetmentes, friss műszakival (ezt kell megvárnunk, amúgy már szombaton elhoztuk volna Surrey-ből). Tokkal-vonóval 2.300 GBP, nagyjából fele a hazai áraknak. Ja, itt nincs regisztrációs adó, az átírás költsége 0 GBP, menete: megkapjuk a forgalmi leválasztható részét, másik fele megy postán a DVLA-nak (közlekedés felügyelet kb, de pl a jogsit is ők intézik) az eladótól, onnan egy héten belül küldik a címünkre az új forgalmit. A road tax-et is elintézi a kereskedő, ezt persze nekünk kell fizetni, 215 GBP egy évre, emissziótól függő, frissebb típusoknál 170-190 GBP inkább.

    Gyerekeket felvették a közeli 12 évfolyamos suliba, ennek főleg Réka örül nagyon, ő az itteni rendszerben mindjárt negyedikes lesz, és a tesóival együtt, bár másik épületbe fog járni. A primary school 5-11 éves korig tart, és mivel Luca pont 11, ő már secondary school-t kezd, annak az első évfolyamát, azaz year group 7, Bence pedig visszakapja az otthoni évvesztességét, és 8-ba megy. Sajnos az elveszett 10 nap a házbérletnél itt ütött vissza, a bérleti szerződés nélkül (azaz lakcímigazolás hiányában) nem tudtuk a jelentkezést beadni, csak július 7-én, így a 22-én véget ért tanévbe már nem fértek bele, pedig nagyon jó lett volna, elkezdeni ismerkedni a rendszerrel, osztálytársakkal. A helyi tanácsnál is a szokásos, emberi hozzáállás: meghallgatták a körülményeket személyesen csütörtökön, itt a születési kivonatokat és útleveleket, mind az ötöt, házbérletet ellenőrizték, lemásolták, egy héttel később ugyanaz az ügyintéző hívott, hogy rendben van, küldik a levelet, felvették őket.

A levéllel besétáltunk a suliba, elsőnek Lucáé jött meg, ő simán kezdi a secondary-t, Réka és Bence viszont in year admission, nekik kicsit más az eljárás, a végeredmény persze a lényeg. Külön admission teacher foglalkozik az újakkal, kaptuk időpontot másnapra, közben elbohóckodott, viccelődött  a lányokkal, oldani a feszültséget: új város, új nyelv, új suli. Az interjú elején elmondtam Luca történetét a három évesen diagnosztizált autisztikus spektrumról, és az azóta eltelt időről, de ezt már nem csak Ian hallgatta meg, hanem az iskolán belüli Special Education Needs csoport vezetője is, akit az első mondatom után odahívtak. Itt a SEN nem ördögtől való, elzárandó, szennyes dolog, mint kis hazánkban, (I love Hoffmann Rózsa) hanem egy, az iskola keretein belül megoldható és megoldandó feladat, és ez igaz a kiugró tehetségekre IS: nincs szegregált "problémás gyerek" iskola meg zseniképző (persze a legsúlyosabb esetek itt is kivételek).

Warren School

A pillanatnyi állapottól és szükségletektől függően kap különböző szintű támogatást a gyerek, Luca esetében ez a indulásnak a maximum lesz, innen könnyebb lefelé módosítani, mint fordítva. Azaz a nap minden percében valaki figyel majd rá, az órák alatt a teaching assistant, aki 2-3-4-5 gyerekkel, de az óra keretein BELÜL foglalkozik, ebéd, leckeírás alatt valaki más stb. Az interjú része egy iskolai túra is, ezt viszont Ian javaslatára nem a kb 1.000 gyerek nagyszünetében tesszük meg, hanem holnap, a már szünetre kiürült épületben. És ami kiverte a biztosítékot: szóba került, hogy Luca tanára az 1-4 osztályban, Kriszti néni augusztusban pár napig Londonban lesz turistaúton. Ian felkapta a fejét: mikor is pontosan? aug 19, nézi a naptárát: szabadságon leszek, de szívesen bejövök, hogy elbeszélgessünk Lucáról, első kézből kaphassak információt, itt a privát mobilszámom, hívjanak...